Nem sok színész mondhatja el magáról, hogy olyan mentora volt, mint Garas Dezső. Hujber Ferenc büszke is tanítómestere barátságára.
Annak idején Hujber Ferit számtalanszor sodorta bajba heves vérmérséklete. Pályája során előfordult, hogy a munkáját is bukta, mert a főpróba hetében felállt a Vígszínházban és ott hagyta az Eszenyi Enikő rendezte darabot. Akkoriban több vezető színházi ember megfogadta, hogy amíg ők élnek, Hujber nem kap tőlük szerepet egyetlen kőszínházban sem. Az eset után két héttel azonban Garas Dezső mégis felhívta, hogy megkérdezze, elvállalna-e egy főszerepet Udvaros Dorottya oldalán abban a darabban, amit a Nemzeti Színházban rendez. Hujber igent mondott, sikerrel is futott a darab jó ideig, ám azt is ott hagyta és kiköltözött Angliába. Döntésére akkor áldását adta Garas Dezső.
– Annak ellenére, hogy akkoriban csúcson voltam, hiszen az a Valami Amerika című filmben és a Garas rendezte, Anyám, Kleopátra című darabban is én játszottam az egyik főszerepet, mégis úgy éreztem, hogy el kell mennem egy másik országba – elevenítette fel a történteket a Borsnak a színész. – Bejelentettem hát Dezsőnek, ne haragudj, de én most annyira ki vagyok, hogy ha itt maradok, akkor megint valami nagy baj történik majd velem. Ő ezt megértette, és elengedett. El nem tudom mondani, mennyire hálás vagyok érte – magyarázta Hujber Ferenc, aki a Negyvenen vagyok című egyszemélyes monodrámájában is feleleveníti életének ezt a fontos mérföldkövét. Olyannyira, hogy még színpadra lépés előtt is a 2011-ben elhunyt Garashoz fohászkodik.
– Garas Dezsőhöz imádkoztam, hogy segítsen. Ezt vehetjük afféle bocsánatkérésnek is, hogy annak idején itt hagytam. Neki nagyon sokkal tartozom – jelentette ki Hujber.
