A Dal zsűrijében nem hagyja, hogy személyes elfogultság befolyásolja, nem finomkodik.
Korábban is ült zsűriben, mennyiben más a mostani feladat?
Kritikusi szerepkört vállaltam azzal, hogy beültem A Dal zsűrijébe. Társaimmal nem mentorként tekintünk a művészekre, nem biztatni, jobb eredményekre sarkallni akarjuk őket, hanem a jelentkezők profi dalai közül igyekszünk kiválasztani egyet, amely alkalmas az országunk képviseletére az Eurovíziós Dalfesztiválon.
Milyen kritériumok, mely alapján dönt egy dal mellett?
Azt a dalt tartom esélyesnek a jó fesztiválszereplésre, amelyik kellőképpen fülbemászó, emellett passzol az Eurovízió nehezen meghatározható, mégis egyedi karakteréhez. Ezen túl szakmailag is vállalható, innovatív munkát kellene felmutatnunk, hogy úgy érezhessük, a szebbik profilunkat mutatjuk Európának.
Mit szól, hogy önt tartják a legszigorúbb zsűritagnak?
Azt hiszem, az első adás alapján valóban én vagyok közülünk a legszigorúbb. De az is lehet, hogy csak az első tíz előadó váltott ki négyünkből ilyen különböző reakciót. Nem sok okot látok arra, hogy a kelleténél finomabban bánjunk a pályázókkal. Ezekben a kritikákban semmi személyes nincs, ráadásul a közönség általában sokkal karcosabban reagál.
Nem tart attól, hogy énekeseket haragít magára?
Talán így van, de bízom benne, hogy minden sértett előadó belátja idővel, hogy pusztán igyekszem jól, hitelesen végezni a dolgom. Ő arra vállalkozott, hogy megméreti a dalát, én pedig arra, hogy felelősséggel véleményt mondok róla. Hiba lenne, ha ez bármilyen személyes ellentétet váltana ki, kicsit sem szolgálná a közös céljainkat.
Jelent már meg kötete Jumurdzsák gyűrűje címmel. Igaz, hogy új könyve készül?
Folyamatban van egy regénysorozatom, amelyet hívhatnánk történelmi kalandregénynek vagy kriminek is. Eddig három kötete jelent meg a Jonathan Hunt-kalandok szériának, a Jumurdzsák gyűrűje, Az ördög köve és a Magister M. Talán idén lesz időm a folytatásra.
