Számtalan aszteroida száguldott már felénk, hogy szétzúzza bolygónkat – legalábbis a mozivásznon. Ebben a filmben is jön a halálcsillag, mégis mindenki röhögve várja.
Ha valaki szeretné tudni, milyen Keira Knightleyval tölteni a földi élet utolsó napjait, és közben könnyesre akarja nevetni magát, itt az alkalom: a Míg a világvége el nem választ című romantikus komédiában minden együtt van a felhőtlen szórakozáshoz. Noha a készítők szívesen kategorizálják tudományos-fantasztikus filmként is, sem tudomány, sem fantasztikum nincs benne – eltekintve a Földhöz vészesen közeledő aszteroidától, amely már jó pár alkotót megihletett. Így történt ez most is, csak épp Lorene Scafaria – akinek ez a film az első rendezése – úgy döntött, elég volt a menekülő, sikító házaspárokból, a pátosszal teli elnöki búcsúsnittekből és főleg elég volt a világot megmentő, önfeláldozó szuperhősből, aki levadássza és eltereli a felénk közeledő halálcsillagot.
Lássuk a lényeget, persze anélkül, hogy lelőnénk minden poént! – amiből bőven van a filmben. A tudósok bejelentik, hogy három hét múlva itt az apokalipszis, mert a Földbe csapódik egy aszteroida, és nincs mit tenni. Ám ahelyett, hogy kitörne a világméretű hisztéria, kezdetét veszi a transzkontinentális buli.
Mindenki azt csinálja, amihez kedve van, elvégre napok kérdése, és mindennek vége, ha pedig mindennek vége, felelősség és következmény sincs. Közben pedig két magányos ember, Penny, azaz Keira Knightley és szomszédja, a lúzer Dodge – Steve Carell – arra szövetkeznek, hogy a hátralévő időben megkeresik a férfi első szerelmét és a nő családját. Ám semmi sem úgy alakul, ahogyan szeretnék, az idő fogy, és a marihuána-készletük is vészesen apad, de persze amerre csak járnak, jó barátokba botlanak, így se szeri, se száma a poénnak, a gegnek, de mindemellett szerelemből sincs hiány.
Az elsőfimes rendezőnőnek sikerült valami olyat alkotnia, ami nagyon régóta hiányzott a hasonló témájú mozikból: az a bizonyos másik szemszög. Lorene Scafaria elmondásából pedig kiderül: nem mostanában fogalmazódott meg benne a gondolat, hogy a világvégét másképp is filmre lehet vinni, mint ahogyan általában megszoktuk.
– A sztori alapötlete a kilencvenes évek végén születettmeg. Akkoriban a mozik tele voltak katasztrófafilmekkel. De engem már akkor semaz érdekelt, hogy az akcióhősök hogyan mentik meg a Földet, sokkal inkább az, hogyan reagál egy-egy ember a „hírre”, illetve mit tenne, ha tudná: három hét múlva mindennek vége. Ebből indultam ki, és ezt írtam meg – magyarázta Scafaria.
Ajánljuk
A Míg a világvége el nem választ című film igazi kellemes meglepetés. Tökéletes a forgatókönyv, a színészek játéka, a befejezés pedig olyan erejű, amely lesöpri az összes eddig készült világvégés filmet a képzeletbeli dobogóról.
