Tévedés azt hinni, hogy a LOL a tévedések vígjátéka. A filmben kevés a poén, sok a sablon, és egyetlen emlékezetes pillanat sincsen. Demi Moore viszont még mindig gyönyörű.
Az „elvált szülők gyermekének lenni nehéz” és a generációk közötti élethossziglan tartó csata, úgy tűnik, megunhatatlan téma Hollywoodban, ezért aztán elkészült a sokadik ilyen témájú tinifilm, a LOL. Így semmi megdöbbentő nincs abban, hogy Demi Moore jó és Miley Cyrus tűrhető alakítása ellenére sem sikerült túl izgalmas mozit összehozni, sőt. A produkció egyébként sem eredeti, hiszen a rendezőnő újra feldolgozta saját, 2008-ban készült moziját, amelyben Sophie Marceau játszotta a főszerepet.
Noha a LOL hitelesen mutatja be, hogy a technológia uralta világban gyakorlatilag a közösségi oldalak, a chat és az állandó SMS-ezés tartja össze vagy éppen rombolja le a baráti és szerelmi kapcsolatokat, a film sajnos mégis sablonos, a poénok erőltettek, és a végkifejlet is kiszámítható.
Adott egy fiatal gimnazista lány Lola – Miley Cyrus –, aki elvált édesanyjával és két testvérével éldegél a kertvárosban. A lány naplót vezet mindennapjairól, a tiniélet nehézségeiről, miközben anyja, akit Demi Moore alakít, próbálja összetartani a családot, ám titokban összejön az exférjével, majd egy nála húsz évvel fiatalabb rendőrrel. A lázadó Lolát közben elhagyja a barátja, a lány azonban nem sokáig szomorkodik, legjobb barátja, Kyle karjaiban talál vigaszt. Igen ám, de a srácra szemet vet a gimi legdögösebb csaja, Ashley, akit a Twilight-sorozat szépséges Alice-e, azaz Ashley Green alakít.
Habár kétségtelen, hogy az alkotók arra törekedtek: a film igazi tévedések vígjátéka legyen, mégsem képes sem megtéveszteni, sem szórakoztatni, még úgy sem, hogy az exférj és a fiatal rendőr között vergődő anyuka füvet szív a barátaival, mit sem sejtve arról, hogy a gyerekei ugyanezt teszik.
Lássunk egy „vicces” beszólást az amerikai fiatalok képzelt környezetismeret-órájáról:
– Fiam, ugye tudod, mi az a faktor?
– Persze, tanár úr, olyan, mint a traktor…
Tehát aki jegyet vesz a LOLra, ilyen és ehhez hasonló poénokra számíthat, valamint az ugyancsak szokványos happy endre, persze tanulság nélkül. Lola marad, aki volt, felszínes, hisztis, tátott szájú kamaszlány, anyja, Anne pedig a negyvenévesen is önmagát és az igazit kereső, kétségbeesett kertvárosi nő.
Nem ajánljuk
Teljes lehet az életünk e film nélkül is, ha kihagyjuk, nem érezhetjük úgy, hogy elmulasztottunk valamit. Na de nyár van, és ha a vakációzó tiniknek nincs más dolguk, két strandolás között ezzel is elüthetik az időt.
