
Tolna vármegye szívében, a lankás dombok és a Sárköz ölelésében fekszik Szekszárd, amely a magyar borászat és a szekszárdi borvidék egyik legizgalmasabb központja. Aki ideérkezik, rögtön érzi: a hangulatos várost a szőlő, a bor és a hagyományok összefonódása teszi különlegessé.
Szekszárd több mint négyezer pincéjével igazi borváros. A Kadarka, a Kékfrankos és a legendás Bikavér otthona, ahol a szőlő nemcsak ital, hanem identitás. Aki szeretné megismerni a térség borhoz kötődő múltját, annak kihagyhatatlan állomás a Szekszárdi Bormúzeum, amely egy régi „török fürdő” falai között mutatja be a borvidék történetét. A palackok és hordók mögött feltárul a szekszárdi bor kultúrája – és persze a végén nem maradhat el a kóstolás sem.
A dombokra felkapaszkodva különleges kilátók várják a kirándulókat. Szekszárd Bartina városrészének szőlőszobra vagy a Bati-kereszt panorámája mind arról mesél, hogy itt a természet és a szőlőskertek mindig is harmóniában fonódtak össze. A legenda szerint a városrész elnevezése Szent László király atyjához kötődik, aki a szerzetesekkel ide felkapaszkodva felkiáltott: „Bort innám!” – a szerzetesek pedig szóláncként adták tovább: Bort inna, amelyből végül megszületett a Bartina név.
Szekszárd belvárosában egymást váltják a hangulatos terek és műemlékek. A Béla király tér frissen felújított díszkivilágítása estére különleges atmoszférát teremt, míg a Vármegyeháza udvarán még a középkori bencés apátság romjai is megtekinthetők.
Itt találjuk a Babits Mihály Emlékházat is, ahol a költő gyermekkori otthonába pillanthatunk be, ahol eredeti bútorok és családi emlékek idézik meg a költő gyermekkorát. Az épületet még Babits Mihály nagyapja, Kelemen József vásárolta, amikor a városba költözött.
Ha valaki a város vallási örökségére kíváncsi, érdemes időpontot egyeztetni a Belvárosi katolikus templom megtekintésére – Közép-Európa legnagyobb egyhajós temploma, barokk homlokzattal és copf stílusú részletekkel.
Szekszárdon nemcsak a bor, hanem az édesszájúaknak kedves hagyományok is jelen vannak. A Mézeskalács Múzeumban például a Petrits család több mint kétszáz éves mesterségét ismerhetjük meg, ahol mézeskalács-díszítés és viaszgyertya-készítés is várja a vendégeket.
És persze itt van a gasztronómia csúcspontja: a Márton nap. A szekszárdiak minden novemberben lakomával, újborral és zenével ünneplik a gazdasági év végét. A hagyomány szerint, aki ezen a napon nem eszik libát, az egész évben éhezni fog – a város azonban mindent megtesz, hogy a vendégek ne csak jóllakjanak, hanem életre szóló élményekkel is gazdagodjanak. A helyi borászatok ilyenkor megtelnek nevetéssel, poharak csilingelésével és a friss bor illatával.
Legyen szó történelmi sétáról, kilátóról, borospincéről vagy egy novemberi vigasságról, Szekszárd olyan hely, ahonnan mindig viszünk magunkkal valamit. Egy palack bort, egy szelet mézeskalácsot, vagy épp egy történetet, amit később elmesélhetünk.
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.