Farkasok Magyarországon – Így viselkedj, ha összefutsz velük az erdőben

Ismét vannak egy ideje farkasok Magyarországon. De van okunk félni tőlük? Olvass tovább!

Farkasok Európában

A középkor előtt a közönséges farkas egész Eurázsiában elterjedt állat volt, s noha az ősi kultúrákban (mint például a görög, római, dák, trák, kelta, türk és más népek) nagy tiszteletnek örvendett, a korai germánok között már meglehetősen ambivalens híre volt. A korai középkortól kezdve azonban szisztematikus üldözésnek volt kitéve a faj, mivel veszélyt jelentett a haszonállatokra.

Ennél fogva Franciaországban már 800-813 között intézményesítették a farkasvadászatot, amikor Nagy Károly létrehozta a louveterie-t, a farkasvadászok egy különleges alakulatát. Angliában a XV. század végén ölték meg az utolsó farkast, így VIII. Henrik uralkodásának idejére már kihalt fajnak volt tekinthető.

Skóciában 1684-ben, Írországban 1786-ban, Dániában 1772-ben lőtték ki az utolsó farkast, a Skandináv államokban pedig a XX. században, ahol Észak-Svédországban a számik szervezett hajtások keretében számolták fel az utolsó példányokat, amelyek veszélyeztethették a rénszarvas-állományokat.

Közép-Európában a XIX. században csökkent le drámai mértékben a populáció egyedszáma, Kelet-Európában azonban soha nem irtották ki teljesen a fajt, mivel a terület szomszédos Ázsia nagy erdős területeivel. Ennek ellenére számuk a XIX. század végére nagyon lecsökkent. Ausztriában, Szlovákiában (a XX. század első évtizedében), és Magyarországon (a második világháború után) teljesen ki is halt az európai szürke farkas. 

A farkasok védelme

1934-ben a náci Németország vezette be az első jogszabályt a farkasok védelméről, majd az ötvenes évektől kezdve – amikor Európában a hagyományos pásztor- és vidéki gazdaságok hanyatlásnak indultak, és így megszűnt a farkasok szisztematikus üldözése – a populáció száma lassú növekedésnek indult.

A vidéki területeken a népsűrűség csökkenése és a vadon élő zsákmánypopulációk helyreállítása következtében a 80-as évektől kezdve újra elkezdték betelepíteni azokat a területeket, ahonnan korábban kihaltak. 

Így bár 2017-ben az IUCN Vörös Listáján a szürke farkas regionálisan még kihaltként szerepelt nyolc európai országban: Ausztriában, Belgiumban, Dániában, Írországban, Luxemburgban, Svájcban, Hollandiában és az Egyesült Királyságban, azóta már visszatelepültek és bizonyos esetekben szilárdan meg is honosodtak ezekben az országokban, kivéve Írországban és Nagy-Britanniában. 

Farkasok Magyarországon – ki lehet lőni őket?

Magyarországra Szlovákiából, Ukrajnából, Romániából és Horvátországból is betévedhetnek farkasok, noha az Északi-középhegységben (Zempléni-hegység, Aggteleki-karszt) már a 80-as években megjelentek a farkasok, ahol azóta is tartósan jelen vannak. 

Amíg Szlovákiában 2021. június 1-től védett a szürke farkas, vagyis nem ölhető, nem vásárolható, és nem adható el, addig, bár Magyarországon is védett fajnak, különleges státuszúnak számít, ha problémát okoznak, ki lehet őket lőni. Romániában nagy a farkaspopuláció, 2500 állatot számlál, s bár délkeleti szomszédunknál 1996 óta védett állat, a törvényt nem hajtják végre. 

Ami a hazai állományt illeti, körülbelül 25-30 példányt számlálhat (nem igazak tehát azok a pletykák, hogy hatalmas falkák kóborolhatnának a hegyeinkben, és esetleg azok végeznének a háziállatokkal, az ilyen esetek többnyire inkább kóbor kutyák és aranysakálok számlájára írhatók).

Magyarországon jelenleg Aggteleken, a Bükkben és a Zemplénben van stabil, szaporodó állományuk, ahol a kölykök jelenlétét kameracsapdás felvételek is igazolják, de a pontos számukat a szakemberek sem tudják meghatározni. Az Északi-középhegységben lévő állomány a Szlovákiából átvándorolt egyedekkel lehet kapcsolatban.

Természetes visszatelepülésük a hatékony természetvédelmi, erdészeti és vadgazdálkodási erőfeszítések együttes eredménye. 

Hogy viselkedjünk, ha farkasokkal találkozunk túrázás közben?

Miután a hazai farkasállomány száma ilyen alacsony, a szomszédos országokból meg legfeljebb egy-egy példány tévedhet át a határon, vajmi kevés az esély, hogy összefussunk velük, ráadásul egy farkas előbb vesz észre egy embert, mint mi őt.

A farkasok – amelyek ráadásul általában éjjel aktívak – nem tekintik zsákmánynak az embert. Nagyvadakra is csak falkában képesek vadászni, étrendjüket ennélfogva kisebb zsákmányállatok, dögök, vagy éppen növények alkotják.

Amikor vadkamerák rögzítik egy-egy határon áttévedt egyed jelenlétét, olyankor a felelős nemzeti park óvintézkedés gyanánt információs táblákat helyez ki az erdei utak mentén

Vannak azonban olyan alapszabályok, amelyeket érdemes betartani a konfliktusmentes együttélés érdekében.

Kutyát az erdőben csak pórázon sétáltassunk, és ha mégis valamilyen csoda folytán rábukkannánk egy farkasra, netán egy alomra, ne fényképezzük őket! A felnőtt állat támadásnak foghatja fel, és ebben az esetben meg fogja védeni a családját.

A legfontosabb a higgadtság, az óvatosság. Ilyenkor kiabálással, tapsolással is elijeszthetjük az állatot, mivel az amúgy is tart az embertől. A farkassal való esetleges konfliktusok mindig emberi mulasztásokra, vagy hibákra vezethetők vissza.

Farkasüvöltés a Bükki Nemzeti Parkban:

Ezek a cikkek is érdekelhetnek: