Vác legjavával egy május 19-én újságíróknak szervezett sajtóút keretében ismerkedhettünk meg, amelyre a Vác és Környéke TDM Képviseletétől kaptunk meghívást.
Mint megtudtuk, az említett Vöcsök névre keresztelt, 80-as években gyártott szárnyashajót a Mahart üzemelteti. Úgynevezett "szárnyait" a hajótest vízvonal alatti részén kell keresni, ezeknek köszönhető, hogy a jármű kissé kiemelkedve a vízből képes akár 60 kilométer/órás sebességgel is száguldani. A Vigadó tértől mindössze 40 perc alatt Vác belvárosában lehetünk, ami jóval rövidebb, mint a kirándulóhajó kettő és negyed órás menetideje. Cserébe azonban a szolgáltatás árát is alaposan megkérik: a retúr teljesárú jegy 8000! forint (egy irányba 5000), ami igencsak borsos, tekintve, hogy a vonat már 24 perc alatt odaér, és csak 650 forint. Az azonban mégiscsak a szárnyashajó mellett szól, hogy az élménynek a budapesti városnézés is a része; valószínűleg nem minden nap láthatjuk a Parlamentet vagy a budai várat a Duna kellős közepéről, ami garantáltan maradandó élmény. A járművön egyébként büfé és mosdó is van.
A szárnyashajó minden pénteken, szombaton és vasárnap 9:30-kor indul a Vigadó térről, Vácról pedig Visegrádra, majd onnan Esztergomba megy tovább. Visszafelé 18:30-kor indul Vácról, tengernyi időnk van tehát a város felfedezésére. Ha ezt a közlekedési módot választjuk, érdemes előre helyet foglalni, de amíg a hajó meg nem telik, a helyszínen is lehetőségünk van jegyet váltani.
A váci belvárosba tehát 10:10 perckor érkezünk, ez az időpont pedig éppen alkalmas arra, hogy igyunk egy finom kávét valamelyik kávézóban. A sajtóúton az Addullám kávézóban kóstolhattuk meg a város signature kávéját, a Mária Terézia Melange-ot.
A magyar királyné 1764 augusztusában Vácra látogatott, és ennek köszönheti a város barokk belvárosának mai képét. Ekkor épült az ország egyetlen diadalíve is, amely alatt a legendárium szerint a fenség soha nem ment át. A királyné látogatásának Kolodko Mihály is emléket állított egy aprócska Mária Terézia szoborral, melyet a Kőkapunak nevezett diadalív közelében találunk.
Az említett melange Mária Terézia tiszteletére, a Vác és környéke TDM kezdeményezésével, Veres Ildikó barista szakmai tudásával készült el. A kávékülönlegesség a királyné kedvenc édessége, a mézes mandulás, fahéjas alma alapanyagainak felhasználásával készült. Ezt egyébként nem csak az Addullámban, hanem 13 további vendéglátóhelyen is megkóstolhatjuk.
Ha ezzel végeztünk, vegyük az irányt a város egyik legnagyobb kulturális nevezetessége, a 18-19. századból származó váci múmiákat bemutató Memento Mori kiállítás felé. Ez egy kissé hátborzongatóan hangzik, de annál érdekesebb élmény leereszkedni a föld alá, és díszes barokk koporsókat és spontán módon mumifikálódott, korabeli ruhákba öltöztetett testeket nézegetni.
A váci múmiákra 1994-ben, a Domonkos templom helyreállítási munkálatai során bukkantak rá a templom alatti kriptában. Szám szerint 262, színesen díszített koporsót találtak, amelyben a 18. század középső harmadától kezdődően, illetve a 19. század elején elhunyt váci polgárok testei nyugodtak; férfiak, nők, gyermekek, mesteremberek, szerzetesek, papok, katonatisztek, hivatalnok. A különleges klímának köszönhetően a holttestek spontán mumifikálódtak, így jó állapotban maradtak fenn. Ezek közül nézhetünk meg hármat a számos, gyönyörűen díszített koporsó, és a koporsókban talált többnyire szakrális tárgy és ruhadarab mellett.
Aki rajong a Zsolnay kerámiákért, most szeptember 30-ig a váci főtéren lévő Elefántos-házban is találkozhat velük a pécsi Janus Pannonius Múzeum vendégkiállításán, ahol azt tekinthetjük meg, hogy a kiállításon látható főkötők magyar népművészeti motívumai hogyan tükröződnek vissza a bemutatott kerámiákon. Ha pedig teljes képet szeretnénk kapni Vác történelméről és nevezetességeiről, akkor érdemes felszállni a főtérről induló kisvonatra, amely a város összes látnivalója előtt elhalad.
A sajtóúton ebédünket a Remete Pince Étterem teraszán fogyasztottuk el: a menü egy isteni fahéjas szilvalevessel kezdődött, főételnek egy Duna-parti városhoz méltó módon rántott szürkeharcsafilét választottunk, végül pedig egy mennyei, vaníliafagyival kísért csokoládélávával koronáztuk meg az ebédünket - mind jó szívvel ajánljuk. Ha a délelőttünkből kimaradt a Mária Terézia Melange, akkor itt még bepótolhatjuk, mivel ez az étterem is azon 14 vendéglátóhely között van, ahol kapható.
Mivel az étterem a Duna-part közelében van, az ebéd levezetéseként sétáljunk egyet az ország leghosszabb Duna-korzóján, majd a városka Duna-illatú macskaköves utcáin keresztül vegyük az irányt az egyik legpatinásabb épület, a Pannónia-ház felé. Itt egy jó hangulatú kiállításon tekinthetjük meg a Pom Pom, a Gombóc Artúr, és A Nagy Ho-ho-ho Horgász grafikáit is rajzoló karikaturista, a 92 éves Sajdik Ferenc műveit. Mielőtt a 18:30-kor induló hajóra visszaszállnánk, a Dining Guide Étteremkalauz által díjazott váci Mihályi Patisserie-be is térjünk be egy egyedi süteményre, mint például a házi kekszmorzsa, francia vaj és házi narancs-barack lekvár hozzáadásával készült Dunakavicsra.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.