
A visszaszámlálás október végén indult el; ekkor kezdődött meg a Gellért Grand Finale búcsúkampánya, vagyis az az időszak, amikor a Danubius Hotels elbúcsúzik a főváros ikonikus szállodájától. De december 1-ig még vacsoraestek, nosztalgia ételek és desszertek, illetve épületséták várják a törzsközönséget és a szálloda története után érdeklődőket. Közéjük tartoztam én is, és így kötöttem ki az egyik utolsó házbejáráson.
A sétát a Hosszúlépés! Járunk? csapata szervezte, és egy profi vezető vitt minket végig a házon valamint annak hosszú-hosszú történetén. Megtudtuk például még a séta elején, hogy a szálló elődje a Sáros fürdő volt, ami arról a finom iszapról kapta a nevét, ami a medencék alján a feltörő forrásvízzel együtt lerakódott. A fürdőt végül 1894-ben bontották le, de fontos szerepe volt az új fürdő és szálló hírnevének megalapozásában.
Hallottunk arról is, hogy a Gellért Szállót Újbuda kapujaként ismerték, de a fogadtatása a lakosság körében egyáltalán nem volt pozitív: hatalmas és sok pénzt követelő befektetésként gondoltak rá. Az építkezés miatti általános felháborodás ráadásul évről évre nőtt, hiszen 1911-ben végezték el a területen az első kapavágást, de hét évbe tellett, mire a szálló megnyithatta a kapuit. Természetesen közbeszólt az első világháború is, de emellett is jócskán megkésve készült el az épület, amin három építész is dolgozott egyszerre.
A túravezetőnknek köszönhetően csak úgy özönlöttek az érdekességek a szállóval kapcsolatban. Elmondta például azt is, hogy ebben az épületben kötötték be először a szobákba a telefonkészülékeket, és egy ideig még a vendégszobákban is lehetett gyógyvizet fakasztani a csapból (ezt a szolgáltatást meg kellett később szüntetni, mivel a magas ásványianyag tartalmú víz nem volt barátságban a kis átmérőjű csövekkel, amik a szobákba vezettek). Érdekesség még, hogy a Gellért téren egy hidroplán-leszállópálya is üzemelt egy ideig, ahova a Balatonról, Bécsből és Pozsonyból érkeztek a vendégek.
Természetesen a ház híres lakóiról is szó esett a séta során; megszálltak itt a 103 év alatt politikusok, államfők, filmsztárok és művészek is; valamint olyan alkalmi vendégek, mint a megszálló hadseregek katonái, forradalmárok és a katonai kórház betegei.
A feljegyzések szerint a nyitás után két évbe telt, mire végre megszabadult minden rákényszerített szereptől és vendégtől, mint amilyen Horthy Miklós is volt. A politikus hónapokon keresztül élvezte a Gellért vendégszeretetét az első emelet egybenyíló két szobájában, de legalább fizetett a tartózkodásért.
Ahogy a harmadik emeleten nyíló folyosón átsétáltunk a Gellért fürdőbe, egyre jobban lehetett érezni, hogy az épületkomplexum fölött eljárt az idő. A fürdőhöz kapcsolódva belestünk a „Fapados Gellért" (az egyik résztvevő nevezte el a szálló ezen részét) színfalai mögé is. Vezetőnk szerint, mivel a Gellért szobái kifejezetten drágának számítottak, de a fürdő vendégeit is el kellett szállásolni valahol, ezért létre jöttek az ötödik emeleten található, és még ma is foglalható (bár nem túl népszerű) miniszobák. Ezek olyan kicsik és puritánok, hogy a mai napig nincsen bennük még vécé sem.
Az érdekesség, hogy a másik véglet, vagyis a hatalmas Yehudi Menuhin lakosztály szintén ezen az emeleten, csak a másik irányban található. A retro hangulatú szobából pazar kilátás tárult elénk, ilyet nem látni minden nap.
Búcsúzóul és pihenésként a túra végén behúzódtunk még pár percre a régi presszóba, ami a lobbi melletti szárnyban található. Itt megtudtuk, hogy 2019-ben 88 százalékos volt a szálló átlagos foglaltsága, tehát a bezárásig egyáltalán nem a látogatószám elmaradása miatt jutottak el. A Danubius Hotels már régóta keresett egy olyan befektetőt, aki átveszi tőle a hotel üzemeltetését, és megfelelő módon felújítja.
Ez lett végül a magyar ingatlan-befektető Indotek Csoport, amely ígérete szerint teljes rekonstrukciót hajt végre a műemléki védelem alatt álló létesítményen, és az eredeti külső megtartása mellett az épületet ötcsillagos szállodaként nyitja majd újra. Végigsétálva a divatjamúlt, és pont ezért érdekes épületen, mindenki másként fogta fel a felújítás kérdését. Én igazat adtam annak, hogy változást igényel a helyzet, és attól, hogy megszépül a hely, még Gellért marad, mások szerint pedig csak a régi felújítására, a patina visszarendezésére lenne szükség, hogy a Gellért a jövő generációk számára is egy időkapszula maradjon. Hogy mi a jó döntés, azt már nem mi fogjuk eldönteni, de a végeredményre így is, úgy is várunk majd. Ahogyan egy lehetséges bejárásra is.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.