Hajdanán legendák keringtek egy hal­fajról, amely uralta folyóinkat. Hét-nyolc mé­teres hosszával és többmázsás súlyával min­den halász álma volt. A dínókkal egyidős vi­zának részben ez lett a veszte, ugyanis értékes húsa és aranyárban mérhető (egy kiló ára nagyjából másfél millió forint) kaviárja mi­att előszeretettel vadásztak rájuk, persze csak a tehetősek, hiszen megfogásához királyi en­gedélyre volt szükség.

Hazánkban is szép számmal fordult elő, elsősorban a Dunában és a Tiszában. A túlhalászás mellett a folyószabályozások is a kihalás szélére so­dorták, ugyanis ívóhelyei drasztikusan lecsökkentek, ráadásul a Vaskapu vízlépcső megépítésével nem tud felúszni a Fekete-tengerből a folyóinkba lerakni az ikráját.

– Nem először kerül nehéz helyzetbe a vi­za. Évmilliók alatt túlélte többek között a aszteroidabecsapódást, ami a dínók kipusztulásához vezetett, de úgy tűnik, az emberi be­avatkozással már nem tud megbirkózni – fogalmazott a Borsnak a Tisza-tavi Ökocentrum akváriumainak és állatbemutatóinak szakmai vezetője, Kóródy Olivér.

1987-ben fogták az utolsót

Magyarország mindent megtesz azért, hogy újra benépesítse a viza a Dunát, idén több telepítést is terveznek. Bár védett halfaj, az eszmei értéke viszonylag csekély, tízezer forint. Ennek pedig prózai az oka. Annyira ritka, hogy a lottóötös megnyerésére nagyobb esélyünk van, minthogy a horogra akadjon. Az utolsó regisztrált, három méter hosszú és 181 kilós példányt 1987-ben fogták Pakson.

– Egészen pontosan május 16-án. Azért emlékszem erre, mert ott voltam, amikor a Fővárosi Állat- és Növénykertbe érkezett. Sajnos az út annyira megviselte, hogy nem sokkal később elpusztult. Szóltak még legendák arról, hogy azóta is horogra akadt egy-egy, ám ezt nem tudták hitelesen dokumentálni – tette hozzá Kóródy.

Kabalaállat Poroszlón

Bár 34 éve „eltűnt” a magyar folyókból, mégis megcsodálhatjuk élőben ezt az ősi halfajt, ugyanis a Tisza-tavi Ökocentrumban a tetemes példányok mellett több növendék is található.

– Egyértelműen a kabalánk, Vili és másik hím társa a sláger ná­lunk. Kis túlzással minden látogatónk őket akarja megcsodálni. Vizaszaporításban jártasak a magyar szakemberek, de a nyitáskor hazánkban nagyobb példányok beszerzésére nem volt lehetőség, így külföldi toktelepekről kerültek hozzánk a nálunk látható példányok. Fi­ata­lon, de már ivaréretten, 12 évesen vásároltuk őket kilenc évvel ezelőtt. Mostanra sú­lyuk meghaladja a 70 kilót, a hosszuk pedig megközelíti a két métert – mondta a szakember, hozzátéve: mielőtt idehozták volna a vizákat, többször lemodellezték az akváriumba helyezésük technológiáját, hogy minél jobban óvják ezeket a ritka halfajokat.

Könnyű felismerni

Hazánkban egykor több tokfajta, például a kecsege, vá­gótok, sőregtok is megtalálható volt, ám a viza nem csak méretében különbözik az említett rokonaitól.

– Feltűnően nagy a szája, amely a ragadozó életmód miatt alakult ki. Elsősorban halakkal, kagylókkal táplálkozik – ezt már a Magyar Természettudományi Múzeum tudománykommunikációs szakembere, Márton Előd tette hozzá, kiemelve, hogy az intézményükben megtalálható a Magyarországon fogott legnagyobb, 560 kilós viza élethű rekonstrukciója.