Szegedi method feeder-világbajnokság - Pár grammal csúszott le a dobogóról a magyar horgászválogatott

Pár grammon múlt a dobogó. Így még fájóbb?

Igen. Ennél kisebb különbséggel nem is lehetett volna lecsúszni a dobogóról. A legfájóbb az volt az egészben, hogy a szombati utolsó forduló úgy ért véget, és úgy zajlott a mérlegelés, hogy több helyről is azt az információt kaptuk, bronzéremmel zárunk majd. Az eredménykövető rendszer sajnos a túlterheléstől összeomlott, így amikor helyreállt, azzal szembesültünk, ugyanannyi ponttal, de kevesebb súllyal lecsúsztunk a dobogóról.

A hazai pálya a horgászatban sokszor inkább hátrány, mert túl jól ismerik a pályát. Ez valóban így van?

Hazai világbajnokságon eddig kétszer versenyeztem. A Maconkai-víztározón megrendezett freestyle method feeder-világbajnokságon óriási előnyt jelentett a hazai pálya, hiszen tudtuk, milyen felszereléssel lehet megoldani a nagy távolságú dobásokat, ahol a nagy pontyok tanyáztak. Szegeden viszont a hazai pálya inkább hátrány volt, hiszen az elmúlt 8-10 évben – mióta itt horgászom – nagyon sok arcát láttuk a pályának, és szinte minden esetben volt rá taktikánk. Most is nagyon kerestük, de sajnos nem jött össze.

Óriási várakozás előzte meg a hazai világbajnokságot. Kis túlzással mindenki aranyérmet várt a magyar válogatottól. Hogy látja, a nyomás benne volt, hogy nem jött ki az a pár gramm, hiszen nagyon győzni akart a csapat itthon?

Az tény, nagyon új volt a helyzet, hiszen ekkora felhajtást kapó horgász-világbajnokságot még nem rendeztek itthon. Norbi, Áron és Peti két évvel ezelőtt, az U25-ös vb-n ugyanitt már szereztek némi tapasztalatot, de az egy utánpótlásverseny volt, ez pedig a legnépszerűbb és legnépesebb szakág világversenye. Az való igaz, hogy minden fórumon azt lehetett olvasni, mi vagyunk a vb legnagyobb esélyesei, de úgy érzem, kezelni tudtuk ezt a helyzetet, csak a feladatunkra koncentráltunk. Az biztos, a nagy felhajtásnak, a hatalmas érdeklődésnek és annak, hogy a családunk, barátaink és szeretteink előtt horgászhattunk, pluszmotivációt jelentett, hiszen nagyon bizonyítani akartunk. Nem kizárt, hogy ennek a nagy akarásnak lett kisebb nyögés a vége. Így utólag úgy gondolom, talán picit lazábban is kezelhettük volna a helyzetet, és akkor pár grammal többet fogtunk volna.

Milyen volt a szurkolás, hiszen rengetegen kilátogattak Szegedre?

Az leírhatatlan élmény volt. Már az edzéseinken is rengetegen voltak. A versenyen pedig minden egyes fogásunkat vastaps kísérte. Ilyet horgász-vb-n csak a legritkább esetben lehet átélni. Emiatt azt mondom, felejthetetlen élmény volt számomra még így is ez az esemény. Nagyon remélem, még egyszer megadatik majd itthon egy ilyen lehetőség, akkor biztosan nem hibázunk.

Facebook-bejegyzésében azt írta: „olyan apró nüanszokon csúsztunk el, hogy belegondolni is rossz”. Így pár nappal a verseny után már tudja, mik voltak ezek?

Elég csak azt említenem, hogy mindhárom fordulóban előfordult valamelyik csapattaggal az, hogy a szákolásnál elszakadt a zsinór vagy kipattant a horog a hal szájából. Olyan halunk is volt, ami négy pontot jelentett volna. Csak hogy értse, ezzel az egyetlen hallal ezüstérmesek lettünk volna… Ilyen apróságokból nagyon sok volt. A vesztett halakon túl apró, rossz döntéseket is hoztunk, amik 20-30 perceket vettek el tőlünk egy-egy fordulóban. De vállalnunk kell a felelősséget, nem másokban, hanem magunkban keresni a hibát. Azt azonban szeretném hozzátenni, bár tragédiaként éli meg a csapat ezt a negyedik helyet, azért 21 országból a negyedik helyen végezni nem rossz eredmény. Sőt, a világranglistán továbbra is az első két helyen fogunk állni. Erős a csapatunk, de abban biztos vagyok, ha továbbra is a világ élvonalába szeretnék tartozni, akkor tanulni kell a hibáinkból.