Az aradi 13 árnyékában - 12 megtört szív története

Az aradi 13 kivégzése nemzeti gyásznap a magyaroknak. 1849. október 6-án nemcsak 13 férfit veszített el a haza, hanem 12 feleség, menyasszony egyik pillanatról a másikra özveggyé vált. Ők voltak a soha nem emlegetett 12, akik a gyász és a fájdalom árnyékában is megtanultak élni, egymásba kapaszkodtak a nehéz időkben. 

A vértanúk feleségei nem voltak egyedül. Bár az ország romokban hevert, ők egymást keresték, leveleztek, találkoztak, segítették a másikat, ahogy tudták. Sokszor csak egy-egy papírfecni, egy virág préselt szirma vagy egy gyászkeretes levél tartotta bennük a lelket.
Azt mondták egymásnak:

Batthyány Lajos özvegye, Zichy Antónia grófnő különös szerepet vállalt: ő lett a „nagy nővér”. Az aradi özvegyek hozzá fordultak tanácsért, lelki támaszért, gyakran anyagi segítségért is.  Egyes történészek szerint az ő házában, egy-egy titkos összejövetelen gyújtottak gyertyát a mártírok emlékére, és ott sírták ki magukat egymás vállán.

A kivégzések után derékba tört sok özvegy élete. A legtöbben nem mentek újra férjhez, sokan a vagyonukat is elveszítették a férjükkel együtt.

A vértanú feleségek közül a legismertebb Damjanich János felesége, Csernovics Emília. 1847-ben házasodtak össze, a szerelmük mély volt, de gyermekük nem született. Emília lefizette az őröket, hogy megszerezze a férje holttestét és élete végéig a többi aradi vértanú családját segítette.

Knezić Károly felesége, Kapitány Katalin 1844-ben ment hozzá a tábornokhoz, két lányuk született: Olga és Irén. A fiatalasszony próbálta követni férjét a hadjáratok idején is, de a kivégzés után összeomlott. A források szerint belebetegedett a gyászba és nem sokkal később meghalt. Lányaikat rokonok és egyházi iskolák nevelték tovább, ők voltak azok a gyermekek, akik még évtizedekkel később is csak úgy emlegették apjukat: „a hős, akit Aradon felakasztottak”.

Lahner György már érett férfi volt, amikor elvette fiatal feleségét, Lucia Conchettit, egy itáliai származású nőt. A házasságuk őszinte szereteten alapult, Lucia látogatta férjét a börtönben, és a kivégzés után mindenét elveszítette. Egyes források szerint volt egy közös lányuk, mások szerint csak nevelt gyermeket gondoztak. Lucia később is hű maradt férje emlékéhez.

Dessewffy Arisztid 1849 júliusában, alig néhány hónappal halála előtt vette feleségül Szinyei Merse Emmát. A házasság alig tartott pár hétig, a tábornokot még abban az évben elfogták. Emma fiatal özvegyként gyászolta, és hosszú ideig visszavonultan élt. Gyermekük nem született, de Dessewffy búcsúlevele Emmához a legmegrendítőbb szerelmi vallomások egyike az aradi hagyományban.

Kiss Ernő már fiatal tisztként megnősült, felesége Szentgyörgyi Horváth Anna Krisztina volt. Házasságukból két leány született, de Anna korán meghalt. Kiss Ernő felesége elvesztését mélyen megszenvedte, és élete utolsó éveiben már csak katonai hivatásának élt. Lányai a kivégzés idején már felnőttek voltak.

Vécsey Károly feleségéről, Duffaud Karolináról keveset tudni, de levelezésükből kiderül, hogy mély, őszinte kapcsolat fűzte őket egymáshoz. Búcsúlevelében is „szeretett Karolinájának” nevezte hitvesét, aki élete hátralévő részét férje emlékének ápolására szentelte.

Nagysándor József jegyese, Schmidt Emma soha nem ment férjhez, egész életében gyászruhát viselt.

Pöltenberg Ernő feleségéről keveset tudunk. Édesapjának írt búcsúlevelében így emlékezik meg róla: 

Lázár Vilmos 1944-ben vette el az akkor megözvegyült, háromgyermekes báró Revisnyei Reviczky Máriát és visszavonult vele zempléni birtokára gazdálkodni. 1848 október 19-én lépett be a honvédseregbe. Bár "csak" ezredes volt, kegyelemből mégis golyó általi halálra ítélték és őt végezték ki elsőként Aradon. Özvegye 1873-ban hunyt el Pesten, 62 éves korában.

Gróf Leiningen-Westerburg Károly Ágost Hessen nagyhercegségben született, felesége révén lett magyarrá. 1844-ben vette el az akkor 17 esztendős Sissányi Erzsébetet, az ő révén lett magyarországi, törökbecsei nagybirtokos. Két gyermekük született, Erzsébet és Ármin. Az özvegy Leiningenné 1854-ben ment csak újra férjhez, Bethlen Józsefhez. 

Schweidel József neje Bilinska Domicella volt, aki Budapesten, 1888. március 23-án, 84 évesen halt meg. 1827-ben házasodtak össze, öt gyermekük született, köztük Schweidel Béla (1828–1916), aki szintén részt vett a szabadságharcban, később pedig őt is az aradi várbörtönben tartották fogva.

- írta Schweidel József a fogság idején vezetett naplójában. 

A többiek közül Aulich Lajos és Török Ignác agglegények voltak.  Török Ignác kedvesének neve nem maradt fenn, de történetek bizonyítják, hogy őt is gyászolta egy nő. A legendák szerint egy özvegy pesti polgárasszonyé volt a szíve.