Kézzel írott, névtelen levelet kapott a Maszol szerkesztősége. A szerző még akkor fogalmazta meg a levelet, amikor nem alakult ki a jelenlegi, katasztrófával felérő helyzet a parajdi sóbányában, tehát még láttak reményt arra, hogy sikerül megakadályozniuk, hogy a Korond-patak teljesen elárassza a bányát.

A parajdi sóbánya egy bányász szemével… - Fotó: Hemis via AFP / AFP

„A parajdi sóbánya egy bányász szemével…
Amikor a föld felszínén lépkedünk, el sem tudjuk képzelni, hogy milyen, amikor körbezár a sötétség…

Lemegyünk, mert valakinek le kell menni. A munkát el kell végezni. A gépeket ki kell menteni mert sokezer eurót érnek.

Férfiak vagyunk, de mégsem azt mondjuk, hogy nem félünk. Mi csak elvégezzük a munkát, amit el kell végezni. Mindenkit család vár kint, gyerekek és gyereket váró asszonyok. A fiatalabbakat anyák várják, anyák, akik imádkoznak, hogy gyermekeik biztonságban kijöjjenek a napfényre.

A páratartalom magas, izzadunk, szomjazunk és nemcsak víz után, de levegő után is, mert az sincs lent.

A fényt a gyermekeink szeme csillogása jelenti, mely a lenti mélysötétséget is képes megvilágítani, és reményt adni arra, hogy talán mi is megérjük, hogy felnőni lássuk őket.”

- fogalmazott szívszorító levelében a bányász. Mint írta, mostanáig hajnali 4 órakor adtak puszit gyermekeiknek, majd monoton lépésekkel mentek a bányáig, amely sokuk megélhetését biztosítja már nemzedékek óta.

A levelet május 21-én, szerdán vitte a posta a Maszol szerkesztőségébe, oldalukon a teljes változat is olvasható.

„Szomjazunk és nemcsak víz után, de levegő után is” - egy bányász írta a parajdi sóbányáról