Tévét nem nézhetnek és nem is telefonálhatnak a konklávén résztvevő bíborosok. A közhiedelemmel ellentétben azonban nem zárják be őket a Sixtus-kápolnába, igaz a Vatikán területét nem hagyhatják el a pápaválasztás ideje alatt. Ám ez még nem minden!
Május 7-én veszi kezdetét a pápaválasztás. Bár a konklávé kifejezés szó szerinti jelentése kulcsra zárva, ma már nem fordítják rá a kulcsot a bíborosokra. Persze minden közhiedelemnek van valami alapja. Most Kuzmányi István diakónus segítségével öntünk tiszta vizet a pohárba.
A leghosszabb pápaválasztás a XIII. században megtartott viterboi konklávé volt. 1006 napig tartott, vagyis közel három évig. A helyiek már annyira unták a szavazást, hogy valóban befalazták a bíborosokat és csökkentették a fejadagjukat is. Még a pápaválasztás helyszínéül szolgáló palotának a tetejét is elkezdték lebontani, hogy ha esik az eső, hulljon a bíborosokra
– mondta a diakónus, és hozzátette: ma már csak jelképesen csukják be az ajtót.
- Amikor ma fél ötkor elkezdődik az első ülésszak, a legfiatalabb bíboros - aki jelen esetben egy ukrán származású, ausztrál görögkatolikus bíboros – fogja az ajtót behajtani, és ő is fogja elmondani az „extra omnes”, vagyis mindenki kifelé szavakat. Ezután már csak a valóban választókorú bíborosok maradhatnak a Sixtus-kápolnában – magyarázta a szakértő.
A bíborosok tehát az elkövetkező napok szavazáson kívüli részeit a Szent Márta-házban töltik. Ott alszanak és étkeznek. A Sixtus-kápolna közelében található Pál-kápolnába a bíborosok imádkozni és szentmisére gyűlnek össze.
A bíborosok a konklávé ideje alatt nem használhatják a mobiltelefonjaikat. A készülékeket ugyan nem veszik el tőlük, de a pápaválasztás végéig különböző technikai eszközökkel az egész Vatikán területén zavarják a jeleket és az internetet is lekapcsolják. A legtöbb bíboros erre való tekintettel nem is tartja magánál a készülékét.
Erdő Péter bíboros úr kijelentette, hogy nem viszi a kápolnába, hiszen nem lenne értelme. A Szent Márta Házba azonban egy vekkert vitt, hogy legyen, ami ébreszti reggelente
– árulta el a diakónus.
Kuzmányi a kérésünkre némi hangulatjelentéssel is szolgált. A Szent Péter téren mindenki a konklávéról beszél. Még a választás előtti napokban a bíborsokkal az emberek találkozhattak, az egyházi méltóságok pedig szívesen fényképezkedtek velük. Az új pápa megválasztásáig a bíborosok a Vatikán területét valóban nem hagyhatják el. A pápaválasztókat a szavazásokra kisbuszokkal szállítják, de ha sétálni szeretnének, gyalog is közlekedhetnek a Szent Márta Ház és a Sixtus-kápolna között. Mindezt persze a kíváncsi szemek elől elzárva teszik. Az állam területére a pápaválasztókon kívül kizárólag azok tehetik be a lábukat, akik előtte két nappal – a kiközösítés terhe mellett - titoktartási esküt tettek. Ők a szakácsok, a liftkezelők, a sofőrök, az orvosok és az egyéb kisegítők. A titoktartás alól egyedül a pápa adhat felmentést. A konklávék után rendszeresen kiszivárognak különböző információk, többek között arról, hogy ki hány szavazatot kapott. Ezek hitelessége kérdéses, mert az ülésekről egyetlen jegyzőkönyv készül, amit később a pápai pecséttel lepecsételnek és elhelyezik a titkos levéltárban.
A bíborosok lehetőségei a szabadidejükben is korlátozottak. Tekintettel arra, hogy semmilyen kommunikációs eszköz nem lehet náluk, és a médiából való tájékozódás is tilos (a befolyásolás kizárása érdekében), még televíziót sem nézhetnek. Ez azt jelenti, hogy a konklávé nyitónapján esedékes PSG-Arsenal BL-elődöntőt sem tekinthetik meg.
A felvetés csak látszólag infantilis, hiszen Ferenc pápa is közismert futballrajongó volt. A bíborosok egészséges gondolkodású férfiemberek, akik ugyanúgy érdeklődhetnek a sport iránt, mint bárki más.
A pápaválasztók ideiglenes lakhelye jobban emlékeztet egy egyetemi kollégiumra, mint egy ötcsillagos szállodára.
A Szent Márta Házban a bíborosok szobáinak felszereltsége szerény. Többek között egyszerű ágy, egy szék és egy íróasztal fogadja őket zuhanyzófal és toalettel
– jelentette ki a diakónus.
A Vatikán eddig nem hozta nyilvánosságra, hogy mi kerül a bíborosok tányérjára, de azt tudni lehet, hogy szerény, de tisztességes ételt kapnak. Abban biztosak lehetünk, hogy nem kenyéren és vízen élnek.