
H. Gergő egy fantasztikus napot töltött kedvesével a Vatikánban és Rómában augusztus elején, miután bejelentkeztek a szállodába. Életükben először jártak az olasz fővárosban, és igencsak élveztek a régi templomok látványát, és persze a legendás olasz ízeket. Akkor még nem is sejthették, hogy az álomutazás hamarosan rémálommá válik. Az idill azonban abban a pillanatban véget ért, ahogy visszaértek a szálláshelyükre.
– A recepciónál már a rendőrök fogadtak. Elővették az igazolványukat, de nem igazán értettük, hogy mit mondanak. A portás egy kicsit beszélt angolul, így ő segített fordítani. Nem agresszívan, de határozottan közölték, hogy velük kell mennem. Esélyem sem volt gondolkodni, és máris az autójukban találtam magamat. A páromnak nem engedték, hogy elkísérjen – mondta a Borsnak Gergő.
Mivel több, mint 10 évig éltem Írországban, jól megtanultam angolul. Igyekeztem volna a nyelvtudásomat kihasználni, de nem sokat értem vele. Először egy rendőrőrsre vittek, ahol elém tettek egy olasz nyelven írt dokumentumot, hogy írjam alá. Mivel egy szót sem értettem a szövegből, ezt megtagadtam
– emlékezett vissza az üzletember, aki különösen nyomasztónak érezte, hogy a gyönyörű épületek között való séta után egy koszos rendőrségi irodába került.
Mint kiderült, Gergő iratait évekkel korábban ellopták, melyekkel visszaélve bűncselekményeket követtek el Milánóban.
– Hiába próbáltam elmagyarázni az egyenruhásoknak, hogy nem engem keresnek, nem engedtek el. Órákon keresztül kocsikáztattak. Előbb a reptérre, majd egy vonatállomásra fuvaroztak. Mindenütt csak vártam és vártam, de senki nem szólt hozzám, és persze segítséget sem kaptam – mesélte Gergő.
A férfi igyekezett a hatósággal együttműködni, hiszen biztos volt benne, hogy könnyedén tisztázza magát. Eleinte arra gondolt, hogy talán a Vatikánban olyan helyen fotózott, ahol nem lett volna szabad.
Tudtam, hogy soha semmilyen bűncselekményt nem követtem el. Pláne Olaszországban, ahol akkor jártam először. Rémálomként éltem meg, hogy a párommal és a családommal sem beszélhettem. Mindenféle rosszra gondoltam. Az is megfordult a fejemben, hogy talán a kedvesemet ugyanúgy meghurcolják, mint engem
– idézte fel a történteket Gergő.
A fiatal magyar férfit még aznap este bevitték a börtönbe.
– Soha nem láttam még belülről ilyen intézményt. Filmekben természetesen igen, de az nyilván nem ugyanaz, mint amikor a saját bőrén tapasztalja meg valaki a benti világot. Amit átéltem, az a dél-amerikai börtönkörülményekre emlékeztetett. A falakat összefirkálták, az illemhelyen nem volt ülőke, és mire sorra kerültem a zuhanyzóban, elfogyott a meleg víz. Az aluljárók nyilvános vécéi kulturáltabbak – fakadt ki Gergő.
Az üzletember az első éjszakákon szinte semennyit sem tudott aludni. Próbált értelmet találni a vele történtekben. A zárkáján különböző nemzetiségű emberrel osztozkodott.
– A rabok a legkülönfélébb bűncselekmények miatt ülnek az adott intézményben. Tolvajok, kábítószeresek és gyilkosok egyaránt akadnak közöttük. Nekem szerencsére nem volt velük konfliktusom – árulta el Gergő.
A férfi szinte végig a saját ruháját viselte, de időközben az egyháztól sikerült egy pólót szereznie. A börtönkoszt finoman szólva sem képviselt magas színvonalat.
Ha az ember igazán éhes, szinte bármit elfogyaszt. A mennyiségre nem lehetett panaszom, igaz, nem is azon járt az eszem, hogy mit egyek, sokkal inkább azon, hogy vajon mi történik velem és a szeretteimmel. Abban biztos voltam, hogy amennyiben a rendőrök a páromat nem vitték el, mindent elkövet az érdekemben. A börtönben egyszerűen olyan hivatalos személyt sem találtam, aki meg tudta volna mondani, hogy miért zártak be.
Miközben Gergő a börtönben semmit sem tehetett, a párja felvette a kapcsolatot Massimiliano Scaringella ügyvéddel. Neki sikerült végül az üzletembert tisztáznia, ám erre 13 napot kellett várnia, részben azért, mert Olaszországban a nyári szabadságolások miatt augusztusban lassabb az ügyintézés.
Gergő jelenleg nem tervezi, hogy valaha is visszatérjen Olaszországba.
– Megdöbbentő, hogy egy egyébként kulturált, európai országban előfordulhat, hogy valakit az emberi jogaitól megfosszanak. Az ügyvédemmel valószínűleg kártérítési igénnyel élünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.