Extrém kicsi súllyal, mindössze 730 grammal jött a világra 6 hónaposan Molnár Boglárka. Két nappal később pedig négy agyvérzést kapott. Az orvosok nem sok reményt fűztek ahhoz, hogy a csöpp baba mindezt túléli, de Bogi nemcsakhogy túlélte a megpróbáltatásokat, hanem ma már 23 éves. A Ripostnak mesélte el a történetét, méghozzá azért, hogy másoknak is erőt adjon ezzel.
Bogi születésekor a legtöbb orvos lemondott a kislányról, hiszen négy agyvérzése volt. Akadt azonban egy doktornő, aki más véleményen volt: szerinte ugyanis Bogi élni akart, és így élni is fog. Neki lett igaza.
Azt mondják, hogy más osztályokról jöttek a csodámra járni az orvosok és nővérek a kórházban, annyira hihetetlen volt, hogy túléltem
– mesélte Bogi, aki születése után 3 és fél hónapot töltött a miskolci kórházban. Túlélte, ám sajnos nem maradandó károsodás nélkül.
Jelenleg epilepsziával élek együtt. Bár tudok egyedül járni, nagyon remeg a kezem és a lábam. A beszédem is nehezen érthető. Egyedül pedig sajnos sehová se mehetek mert nem tudni előre, hogy mikor lesz baj
– mesélte a Ripostnak Bogi, aki jelenleg gyógyszereket szed a betegségére, de sajnos sok mindenben segítségre szorul. Ilyen például a fürdés, mert egyedül nem tud beszállni és kiszállni a kádból. Emellett rendszeresen jár epilepszia-gondozóba és vérvételekre.
Boginak több iskolába is járnia kellett: egy normál tanítási rendűbe, és két mozgásjavítóba. A lány élni akarását hozta magával babakorából: mindenben megpróbálja megtalálni a szépet és a jót.
Sajnos nem tudok dolgozni az állapotom miatt, de sokat szoktam énekelni, táncolni, festeni és verset írni is. Szeretek koncertekre járni a szüleimmel. Olyankor olyan mintha eltűnne az összes rossz dolog
– mesélte Bogi, akinek a szülei is rengeteg erőt adnak a mindennapokban.
„Látom, hogy apa mennyit dolgozik értünk és én nem mondom soha neki, de ez nagy erőt ad nekem. Ahogy az is, hogy anyukám mindig itt van velem és a húgom is" – árulta el Bogi, aki számára hatalmas ajándék a családja.
„Aki ilyen betegen születik arról sokszor lemondanak a szülei, de engem mégis hazahoztak, úgyhogy én szerencsésnek mondhatom magam, hogy ilyenek a szüleim, a család és a bárátok. Hogy így elfogadtak, ahogy vagyok" – vallott őszintén Bogi érzéseiről.
A fogyatékosságot nem mi akarjuk, csak jön, ki tudja miért. Nem az jelenti, hogy félni kell tőlünk. Persze mások vagyunk, de attól mi is emberek vagyunk!
– zárta gondolatait a fiatal lány, aki példa lehet mindenki számára életigenlésével és akaraterejével.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.