Mária: a pici fiaim még úgy hiszik, hogy él az imádott apjuk

Máriának muszáj erősnek lennie. Legbelül fájdalom mardossa, de igyekszik ennek semmilyen jelét nem mutatni a kisfiai felé. 

Megvédem a gyerekeimet

A közeli ismerősök mindig is nagy patriótának tartották Máriát, olyannak, aki nem csupán jelmondatokat harsog a haza szeretetéről, hanem kész tettekben is kifejezni a kék-sárga lobogó iránti hűségét. A férje magyar gyökerekkel bírt. Büszke volt származására, de Ukrajna védelmére tett esküt, amikor tíz évvel ezelőtt belépett a hadseregbe. A tengerészként szolgáló Kis Sándor a múlt héten egy rakétatámadásban elesett. Özvegye büszke a férjére, és azt fogja tanítani a gyermekeiknek, hogy édesapjuk egy igazi hős. 

– Még nem mondtam el a gyerekeknek, mi történt. Mivel Sándor katona volt, tudják, mi az a háború, félnek is tőle. Egyelőre képtelen voltam a gyerekek szemébe mondani, hogy a szerető édesapjuk soha többé nem ülteti őket az ölükbe – mondta a Borsnak Mária, és hozzátette: miközben beszélgettünk, a pici Vaszil és Jaroszlav önfeledten játszott Ocsakovban.

– Mi most biztonságban vagyunk. A fiaimat egyébként mindentől meg fogom védeni ebben az életben. Már csak én maradtam nekik, illetve az apjuk emléke. Talán éppen ezért mindent el fogok követni, hogy az egész világ értesüljön a tragédiánkról – magyarázta a hadiözvegy.

Már senki sem adhatja vissza őt

Egyelőre nem lehet tudni, hogy a hősi halottat mikor helyezik végső nyugalomra a társaival együtt, katonai tiszteletadás mellett.

– Még nem azonosították az összes halottat. Hosszasan eltarthat, amíg a folyamat végére érnek, ráadásul még a támadás körülményeit is vizsgálják. Nem lehet tudni, mikor ér véget a nyomozás. A halottasházban felismertem Sándor roncsolódott arcát, és a mellén is jól olvasható volt a névcímkéje, de minden kétséget kizáróan a DNS-e alapján állapították meg, hogy róla van szó – ismertette a gyászoló nő, aki napról napra kénytelen egyre jobban felfogni, hogy a férjét elvesztette.

– Megértettem, hogy már senki és semmi sem adja őt vissza a családnak, de mindent elkövetek, hogy soha ne merüljön a neve feledésbe! Mindig vele álmodom 

– mondta Mária, és hozzátette: a gyerekek egyelőre nem kérdezgetik, hol van az édesapjuk, hiszen hozzászoktak, hogy katonaként viszonylag sokat van távol.

Rettegnek a harcoktól

A hős feleségében a szerettei és sorstársai tartják a lelket.

– Összesen 12 katona halt meg az ütközetben. Mi, az özvegyek jól ismerjük és támogatjuk egymást. Hatalmas a bánatunk, de tudtuk, hogy a párjaink vállalták a halált – fogalmazott Mária, akinek most az a legfontosabb, hogy a gyerekeket nyugalomban felnevelje.

– Jelenleg nincs probléma a városban, ahol tartózkodunk, de a harcoktól mindenki retteg. Bármikor bármi megváltozhat, de egyelőre nem tervezem, hogy elhagyjam Ukrajnát. Addig biztos nem, míg Sándor meg nem kapja a végtisztességet – tudatta Mária. Az asszony és fiai javára egyébként Ukrajnában gyűjtést indítottak, hogy a jövőben – legalább anyagi értelemben – semmiben se szenvedjenek hiányt. A kérdésre, felmerült-e benne, hogy egyszer megismerkedjen elhunyt hitvese óhazájával, esetleg itt kezdjen új életet, némi gondolkodás után válaszolt:

– Még soha sem voltam ott, de a jövőben fontolóra veszem.