
Irina csendben üldögél a záhonyi vasútállomáson. Néhány napja érkezett Ukrajnából, Zaporizzsja városból. A testvére küldte Magyarországra, mondván, a hazájukban már most nagy a baj, humanitárius katasztrófa közeleg.
– Több kiemelten fontos épületet lebombáztak, nincs gáz és villany. Viktor, a bátyám mindig is kemény fiú volt, de ami most zajlik otthon, az már neki is sok. Amikor elköszöntünk, láttam, hogy kiült az arcára a félelem, de előttem igyekezett erősnek mutatkozni. Nem tudott eljönni velem, kénytelen volt ott maradni, ahol még az internet sem elérhető – mondta a Borsnak az aggódó húg.
– Napok óta semmit sem tudok Viktorról! Képtelen vagyok megnyugodni, egyfolytában csak rá gondolok. Ha megtudnám, hogy odaveszett a háborúban, bizonyára utánahalnék. Nem létetezik ember, aki közelebb áll hozzám nála – zokogta Irina.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.