Látását kockáztatva igyekezett megmenteni a Mammutban kizuhant asszony életét Norbert

Megtalálta a Bors azt a házaspárt, akik elsőként rohantak oda ahhoz a 70 éves asszonyhoz, aki múlt héten szerdán zuhant le a fővárosi Mammut 2 bevásárlóközpont negyedik emeletéről. A Németországban mentősként dolgozó Norbert és neje, Edina éppen az első emeleti mozgólépcső tetején állt, amikor a zuhanó asszony teste a látómezőjükbe került. A másodperc tört részével később meghallották a becsapódást. Ugyan hivatalosan még nem közölte a rendőrség, hogy öngyilkosság vagy baleset történt-e, a házaspár lapunknak azt mondta: információik szerint a hölgy a korláthoz tolta a virágládát, felállt rá, majd átlépett az előírtnál egyébként magasabb biztonsági korláton, és leugrott. Senki nem tudta volna megakadályozni.

– Soha nem leszek képes elfelejteni azt a szörnyű hangot, a csattanást. Olyan volt, mintha két 120-szal rohanó autó frontálisan ütközött volna fékezés nélkül. Ösztönösen szóltam a férjemnek, hogy menjen, miközben ő már magától megindult. Hármasával lépte át a lépcsőfokokat, hogy mielőbb odaérjen – emlékezett vissza a tragédiára Edina.

Tudta, hogy árthat magának, mégis segített

A házaspár Németországban nevel egy 6 és egy 15 éves gyermeket. A múlt héten azért látogattak haza, mert Norberten szemműtétet kellett elvégezni. Az operáció miatt egy hónapra mindenféle sporttevékenységtől és fizikai megterheléstől eltiltották, de a férfi abban a helyzetben nem ezzel törődött.

– Essenben mentősként dolgozik, ez a szakma pedig nem csupán munka, sokkal inkább hivatás. Norbert egy ilyen helyzetben nem gondolkodik. Alig telt el néhány másodperc, és a férjem már a nénihez ért. Norbi megtapintotta a pulzusát, ami akkor még érezhető volt. Egy pillanattal később az asszony szíve dobbant egy nagyot. Az volt az utolsó.

Felváltva próbálták megmenteni az életét

Norbert késlekedés nélkül megkezdte az újraélesztést. Feltépte az asszony pólóját, hogy mellkaskompressziót végezhessen. Időközben odaért egy fiatal orvostanhallgató, majd három lány. A biztonsági szolgálat felrohant az áruházban levő egészségi központba, ahonnan eszközöket, lélegeztető ballont és defibrillátort hoztak.

– Amikor a férjem nyomta a mellkast, a fiú lélegeztetett. Ebbe a feladatba a lányokat is bevonták. Időnként cseréltek, hiszen ez egy igen fárasztó tevékenység. Mindaddig nem fejezték be, amíg a rohamkocsi meg nem érkezett. Ehhez körülbelül 20 percre volt szükség – emlékezett vissza Edina.

A mentősök kollégaként üdvözölték Norbertet, akivel egyébként telefonon tartották a kapcsolatot az újraélesztés kezdete alatt. Még 45 percig próbálkoztak komolyabb gépekkel, végül megállapították a halál beálltát.

Két hete kívánta, bárcsak láthatná munka közben a férjét

A házaspár a gyerekekkel a tragédia idején moziba készült. Csak a szerencsének köszönhető, hogy a kicsik nem látták a tragédiát, ugyanis a szülők befizették őket a játszóházba addig, amíg ruhát vásárolnak. A történtek után beültek a filmre.

– A gyerekek élvezték a vetítést, de mi képtelen voltunk koncentrálni. Ott ültünk a teremben, de semmit sem fogtunk fel a filmből. Norbert persze már hozzászokott, hogy emberek halnak meg a karjai között, de ehhez fogható élménye még nem volt. Két hete még Németországban egy brutális közlekedési balesethez kellett kimennie. Akkor sokat mesélt a munkájáról, és meg is jegyeztem neki, hogy mennyire szeretném egyszer dolgozni látni. Ha most belegondolok, jobb lett volna, ha Norbi inkább egy szülést vezet le a jelenlétemben – sóhajtott Edina, aki az eset után elgondolkodott az élet értelmén.

– Nem voltam képes megnézni a néni arcát, de láttam a két kicsavarodott lábát. Az egyik bokáját csak a bőr tartotta. Több nyílt törése volt, a sípcsontja is roncsolódott. Amikor odaértünk, még gyönyörű, hófehér volt a bőre. Negyed órával később már a vérödémáktól bekékült. Gyűrűt és talán egy karkötőt is viselt. Látszott rajta, hogy jól szituált, ápolt. Fiatalon biztosan úri hölgy volt. Ha becsukom a szemem, magam előtt látom a kiszolgáltatott nénit, akinek egyszer nagyon szép élete lehetett, amiről talán sosem tudom meg, hogy miért ilyen csúnyán ért véget.