Nem én vagyok az a szörnyeteg! – mondta a csecsemőgyilkossággal vádolt József

Maszkos, fegyveres őrök kísérték a tárgyalóba S. Józsefet, azt a családapát, akit ép ésszel felfoghatatlan bűnökkel vádolnak: azzal, hogy a lomtalanításkor zsákba csomagolta, majd egyszerűen a szemét közé dobta újszülött kisfiát Péteriben, a kicsit később guberálók találták meg holtan. Az eset 2004-ben az egész települést megrázta, 16 éven keresztül mindenki azt találgatta, vajon kié lehet a baba. Vélhetően örökre a feledés homályába veszett volna a bűnös kiléte, azonban egy évvel ezelőtt a gyermek anyja, Katalin nem bírta tovább, besétált a zsarukhoz, és elmondta: ő szülte a babát, a gyilkosa pedig nem más volt, mint akkori férje, a gyermeke apja, S. József.

Mint az asszony elmondta, férjével az egy éves ikerfiaik születése után már megromlott a viszonya, olyannyira, hogy el sem merte mondani a férfinek, hogy ismét teherbe esett. Akkor már külön szobában aludtak, így Katalin titokban adott életet kisfiának, azonban József munkakezdés előtt átment elbúcsúzni az ikrektől – ekkor pillantotta meg a kismamát és az újszülött fiát. A baba látványától éktelen haragra gerjedt, hiába rimánkodott neki a felesége, hogy hívjon mentőt, ő nem tette, ehelyett míg a felesége kivánszorgott a fürdőbe, a szemétbe dobta a kicsit. József azonban tagadja bűnösségét, azt állítja: letartóztatásáig azt sem tudta, hogy volt egy kisfia.

– Nem tudtam a terhességről, és arról sem, hogy a világra jött. A babáról persze hallottam, mint akkoriban mindenki, de nem tudtam, hogy nekem is közöm lehet hozzá, csak akkor, mikor a rendőrök tavaly értem jöttek – szögezte le a férfi. Hozzátette, akkoriban ő is döbbenten értesült arról, hogy valaki meggyilkolta gyermekét. – Sokkolt engem, és a családomat is, még mindig nem hiszem el, hogy velem történik ez. Nem én vagyok az a szörnyeteg, aki ezt elkövette – ismételgette. József ezután megkérte: engedjék ki az előzetesből.

– Ártatlan vagyok. Szeretnék a családommal lenni, akik mellettem állnak. Édesanyám beteg, szeretném átölelni, nem a sírjához kimenni. A fiaim is velünk élnek, őket is látni akarom – kérlelte a bírót, aki azonban nem engedte ezt meg, az ügyet pedig novemberben kezdik tárgyalni.