Városi legenda: Tündérkönnyektől édes a tokaji szőlő

Városi legenda: Tündérkönnyektől édes a tokaji szőlő

szőlő
PUBLIKÁLÁS: 2021. június 14. 12:00
Bizonyára nincs olyan magyar, aki ne tudná, hogy mézédes szőlői és persze borai határainkon túl egyaránt hírnevet szereztek a Kölcsey Ferenc által is megénekelt Tokajnak, a tájhoz tartozó legenda azonban nem mindenki előtt ismert: íme hát a helyi tündérek története.
Bors

Sokan fejtegetik, miért jár az egész világ ama táj csodájára, melyen fantasztikus borok, pezsgők születnek. Ismerjük meg hát a tokaji borok unikumának rejtélyét, melyet talán az itt elfogyasztható nedűk hatására is számos érdekes legenda övez.

Feldühödött a vulkán, elnyelte a fiút

A belső-kárpáti vulkáni koszorú részének számító Zempléni-hegység, beleértve a Tokaji-hegyvidék vonulata Európa leghosszabb vulkanikus övezetét jelenti, melyet a mélyből feltörő, a Föld kéreglemezének mozgásából eredő erők formáltak még 15 millió évvel ezelőtt. A mondás szerint a Tokaji-hegy haragos tűzhányó volt egykoron, melynek környékét játékos kedvű, hím- és nőnemű tündérek népesítették be.

A lények napközben rejtve maradtak az emberek elől, ám miután leszállt az est, előme­részkedtek. Amennyiben a kor polgára kellően szerencsés és szemfüles volt, még halandó létére is megakadhatott rajtuk a szeme. A legenda szerint a tüzet hányó, feldühödött Tokaj-hegy réges-régen el is nyelte egy ifjú szerelmespár tündérfiú tagját, az ugyanis nem volt elég körültekintő, így a játék hevében a kráterbe zuhant. Az elhunyt szerelmét megsirató kedvesének záporozó könnyei beterítették a hegyoldalt, a cseppeket pedig magába szívta a talaj – ettől olyan édes a tokaji szőlő.

Két magaslat között labdázott a házaspár

Furcsán hangozhat, de a mesebeli szerzetek a labdajátékokat nem vetették meg. Előszeretettel ütötték el így az együtt töltött időt, de persze mindig akadnak szabályt erősítő kivételek: hiába volt már férje hites felesége, a tündérkirálynő csak kapcsolatuk derekán kapta magát rajta, hogy fülig beleszeretett népe uralkodójába – tartja egy másik legenda. Ettől kezdve az úrnő kizárólag urával labdázott tovább, szigorúan édes kettesben.

Ám míg férjét a Tokaj-hegyhez láncolta kötelessége, az asszony kénytelen volt a Várhegyen maradni. A szétszakított pár a monda szerint ezután a két magaslat között dobálta egymásnak a labdát – egészen addig, míg az a Bodrogba nem esett, majd el nem vitte a víz. A kétségbeesésében elkeseredett királynő tündérei oldalán egy pincébe vonult vissza – a rege alapján ma is ott rejtőzködnek: ennek köszönheti varázslatos erejét az oda kerülő, messze földön híres bor.

A rejtély az, hogy nincs talány

A szőlőtermesztés, valamint az abból származó bor elkészítésének gyakorlata, sőt művészete jelentős múltra tekint vissza a tájon, elvégre Krisztus születése előtt a 300. esztendőben, már a rómaiak alatt is komolyan vették az efféle tevékenységet. Egy szó mint száz: a tokaji borvidék 2002-re világörökségi elismeréssel is büszkélkedhet. A környéket körbelengő le­gendák legrejtélyesebb me­mentója talán mégiscsak az, hogy az innen származó italok kiemelkedő minősége, illetve különleges zamata mögött nem húzódik rejtély.

A világhírnév titka „mindössze” a megannyi apró, avagy jelentősebb tényező közösen kifejtett hatásában rejlik: nem kell más, csupán termékeny, ásványokban gazdag, vulkanikus talaj, utánozhatatlan éghajlati adottságok, őshonos szőlőfajták, egyedi eljárás – na meg némi pe­nészgomba. Anka Péter

Google News Borsonline
A legfrissebb hírekért kövess minket a Bors Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.