Mesés mézeskalács-birodalomban jártunk és kipróbáltuk a tökéletes receptet

Kulcsár Gab­riella évtizedek óta a mézeskalácsok szerelmese, és műhelye Magyarország egyik legcsodásabb településén, Hollókőn található. Nem csoda, hogy az ék­szerdobozra emlékeztető települést választotta, hiszen számára a mézeskalácsok gyártása jelenti a visszavonulást a hétköznapok zajától. Most megmutatta nekünk a műhelyét, ahol szuper praktikákat sajátíthattunk el ahhoz, hogy otthon is tökéletes karácsonyi édességet készíthessünk a családnak.

Véletlennek köszönhetik a sikert

Gabriella és a mézeskalácsok története 25 évvel korábbra nyúlik vissza.

– A volt anyósom Felvidékről származik, és ott a mézeskalács díszítésének óriási hagyománya van – kezdte a Vasárnapi Borsnak. – Még a 90-es években, amikor hazamentünk látogatóba, találtunk néhány ezzel kapcsolatos kiadványt, ami nagyon megtetszett. Mivel volt anyósom iparművész – előtte tányérokat festett, ékszereket készített –, kedvet kapott és kitalálta, próbáljuk ki együtt a sütést. Az elején csak a családnak készítettük, de aztán egyre többen látták, vagy hallottak róla és elkezdtek rendeléseket leadni.

A vállalkozó kedvű Gabriella elsőnek egy pékségben kezdte gyártani és forgalmazni a sütiket, majd összeállt korábbi üzlettársával, Barth Zsuzsannával, akivel kialakították a hollókői családi kézműves műhelyt.

– A tömeggyártás akkor indult be, amikor nagy cégek kerestek meg minket, mert divattá vált, hogy a partnereiknek apró ajándékokat küldenek. Az egyik világmárka is felkért, hogy több tízezer darab karácsonyi mézeskalács nyuszit készítsünk egy reklámkampányhoz, ami hatalmas kihívást jelentett. Ekkor találnunk kellett egy partnert, aki lesüti az alapanyag nyuszikat, olyan minőségben, ahogyan mi készítenénk el a családi műhelyünkben. Szerencsénk volt, és rátaláltunk egy mézes puszedlit gyártó cégre, akik elvállalták. Ekkor pörög­tek fel körülöttünk az események – mesélte.

Tökéletesített receptúra

Gabriella és üzlettársa a mézeskalácsok gyártása mellett a saját útját is járja.

– Zsuzsi belsőépítészettel, én magasépítészettel foglalkozom, de a mézeskalácsok készítése valahogy minden évben újra és újra előjött. Azért szeretjük nagyon, mert ahogy Zsuzsi szokta mondani, olyan, mint régen a fonóban. Lejövünk a kis vidéki műhelyünkbe, ahol csendben, visszavonulva alkotunk – mutatott rá arra a hangulatra, ami azonnal érezhető belépve a parányi műhelybe.

Gabi már 25 éve tökéletesíti a tökéletes receptet, és a mostanit szintén egy véletlennek köszönheti.

– A Magyar Ökumenikus Szolgálat kért fel minket, hogy készítsünk nekik mézeskalácstésztát, de olyat, amit nem kell pihentetni, az önkéntesek azonnal elkezdhetik sütni. Ehhez ki kellett fejlesztenünk egy új receptet, ami annyira jól sikerült, hogy azóta is ezt használjuk. Nem elég, hogy nem kell pihentetni, még a cukormáz sem pereg le róla, ami nem egyszerű, mert a mázat a tészta gyakran ledobja a hőmérsékletkülönbség miatt. Kellemetlen, ha a megrendelő kezében marad a cukormáz – fűz­te tovább Gabi, aki még tojás nélküli cukormázat is kikísérletezett az osztrákok ked­véért.

Megnéztem és megkóstoltam mindkettőt, szinte hihetetlen, de a két cukormáz között nem találtam különbséget sem ránézésre, sem ízében.

Nekem is elsőre sikerült

A recept tényleg roppant egyszerű, még én is könnyen boldogultam vele.

Íme a nyerő recept! Hozzávalók: 1 kg liszt * 1 teáskanál szódabikarbóna * 1 mokkáskanál fahéj * 1 teáskanál mézeskalács fűszerkeverék * 25 dkg porcukor * 3 egész tojás és 2 sárgája * 2,5 dl méz * 20 dkg margarin.

Csupán fogtam és összekevertem a száraz összetevőket, majd hozzámorzsoltam a margarint, végül hozzáadtam a tojást, a mézet és összegyúrtam. Kinyújtás után könnyedén kiszúrtam a formákat, amik már mentek is be a 180 fokra előmelegített sütőbe, nagyjából 10-12 percre. Vigyázat! Érdemes figyelgetni, mert minden sütő­ben változhat a percek száma, és a süti hamar megbarnul. A két maradék fehérjéből elkészítettem a mázat is, amit a kihűlt tésztára vittem fel Zsuzsi tanácsait követve.

– Nyugodtan adagold bátran a porcukrot, a két tojásfehérje rengeteget felvesz, nagyjából 60-70 dekagrammot. Fontos, hogy folyamatosan keverd, hogy homogén lehessen, akkor nem lesz buborékos – adta a jobbnál jobb tanácsokat Zsuzsi, aki arra is felhívta a figyelmemet, hogy kanállal lehet a legjobb állagúra kavarni a cukormázat. Akkor jó, ha már nem csorog le a kanálról, így szépen óvatosan elkezdtem betölteni a nyomózsákba, amin nagyon pici lyuk van – ez fontos, hogy szép vonalakat tudjon rajzolni az ember. Na persze nem én. Bár tökéletes lett az állaga és szuperül tapadt a sütihez a máz, nekem mégsem akart olyan szép lenni a minta, mint Zsuzsié. Ő azonban azzal biztatott, ha még néhány órát maradnánk, biztosan elsajátítanám az alapokat és könnyebben menne a rajzolás is.

Míg száradtak a szebbnél szebb sütemények, Zsuzsi megmutatta a több száz kiszúróformát, amit az évek alatt összegyűjtött.

– Nem csak karácsonyi formákkal dolgozunk, hiszen gyakran hívnak minket különböző családi rendezvényekre, esküvőkre, és sokszor csatlakozunk jótékonysági kezdeményezésekhez is. A gyerekek a maci és a kisautó formákat imádják, a felnőttek pedig a szívekért van­nak oda.