Szerették a társaságot a magyar dinoszauruszok

A paleontológusok azt kutatták, hogy egyes dinoszauruszok miért szerettek egymás közelében élni, míg mások miért törekedtek arra, hogy fajtársuktól tartsák a biztos távolságot. A Magyar Természettudományi Múzeum, az MTA-ELTE-MTM Paleontológiai Kutatócsoport és az ELTE TTK Őslénytani Tanszék kutatói a páncélos dinoszauruszok (ankylosauria) szociális vi­selkedését vizsgálták legújabb kutatásukban – írja az MTI. Munkájuk eredményeit a Cretaceous Research című szakfolyóiratban publikálták a kutatók.

Csak a haláluk előtt jöttek össze

A napjainkban megfigyelhető nagy testű növényevő állatok gyakran élnek egy vagy több generációt magába foglaló csordákban, mely életmód feltételezése logikusnak tűnhet a nagy testű növényevő dinoszauruszok esetében is – írják a vizsgálat eredményeiről beszámoló közleményben.

A dinoszauruszok társas életmódjára utalhatnak az úgynevezett „tömeges halálközösségek”, me­lyek olyan egyedek maradványait tartalmazzák, amik nagyon rövid idő alatt ugyanazon esemény kö­vetkeztében vesztették életüket.

Ez arra utal, hogy az élőlények a haláluk előtt kisebb-nagyobb csoportokba tömörülhettek.

A kutatók szerint az ankylosauriáknak nevezett páncélos dinoszauruszok esetén azonban a helyzet nem ennyire egyértelmű. A dinoszauruszcsontváz-anyagok többsége arra utal, hogy ezek az élőlények inkább kedvelhették a magányos életmódot.

Voltak köztük társaságkedvelők is

A kutatási téma alapját a bakonyi iharkúti dinoszaurusz-lelőhelyről előkerülő 12 páncélosdinoszaurusz-csontváz adta. Ezek azonos kőzetrétegből és egymáshoz közeli helyzetben kerültek elő. Tetemük elhelyezkedése azt sugallja, hogy bár általában ezt feltételezik róla, de ez a faj nem mindig élt magányosan. Sőt, a vizsgálat során a kutatók arra az eredményre jutottak, hogy az iharkúti leletanyagon kívül további két fajta esetében is feltételezhető a társas életmód.

Egyedül több élelmet találtak

A kutatók szerint a társas életmódnak több hátránya is lehet az élőlények számára: nagyobb volt az egyedek közötti versengés az élelemért, és megkönnyítette a paraziták és más betegségek terjedését is. Pozitív hozadéka viszont, hogy a csordában élő egyedekhez nehezebben férnek hozzá a ragadozók. Azonban a nagyobb testtömeg, valamint a rájuk jellemző szarvak, tüskék jelenléte is védelmet nyújthat a raga­dozóktól, így lehetővé válik a magányos életmód.

– Összehasonlítottuk az ankylosauriáknál megfigyelhető páncélzat felépítését más dinoszauruszoknál látható, hasonló jellegű struktúrákkal, és megállapítottuk, hogy a többi vizsgált növényevőhöz képest ezek páncélzata kiemelkedően hatékony lehetett a ragadozók elleni védekezésben – fejtette ki Botfalvai Gábor, a Magyar Természettudományi Múzeum és az ELTE TTK Őslénytani Tanszékének munkatársa.

– Természetesen teljes bizonyossággal nem lehet meghatározni, hogy mikor kerülte vagy éppen kereste fajtársai közelségét. Azonban a mai élővilág beható tanulmányozásával olyan adatokra tudunk támaszkodni, melyek segítségével közelebb kerülhetünk a megoldáshoz – tette hozzá Botfalvai Gábor.

A kutatás a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal, az MTA Lendület Program, valamint az Innovációs és Technológiai Minisztérium Új Nemzeti Kiválóság Programjának támogatásával valósult meg.