Megkóstoltuk a gasztronómiai Oscart nyert magyar bonbont

A kézműves manufaktúra műhelyében persze arra is kíváncsiak voltunk, milyen különlegességgel érdemes meglepni szeretteinket karácsonyra. Mert nincs is jobb, mint kedvesünknek, szüleinknek egy egyedi, személyes ajándékkal kedveskedni. 

A manufaktúra ars poeticája így hangzik: Ha csokoládéról van szó, nem kötünk kompromisszumot! És milyen igazuk van! Ezt az édességet ugyanis mindenki szereti. Csukás István legendás mesefigurája, Gombóc Artúr kedvence például a kerek csokoládé, a szögletes csokoládé, a hosszú, a rövid, a gömbölyű, a lapos, a tömör, a lyukas, a csomagolt, a meztelen, az egész, a megkezdett, az édes, a keserű, a mogyorós, a likőrös, vagyis minden olyan csokoládé, amit csak készítenek a világon. S elárulom, mi sem igazán tudtunk választani a ínycsiklandó kínálatból. 

Tortával kezdődött

Zala Judit kétgyermekes csokoládémester valójában pályaelhagyó közgazdász, aki tortákkal kezdte.

– A gyerekekkel tizenhárom évig voltam otthon, és ahogy cseperedtek, egyre több szabadidőm lett – mesélt a kezdetekről Judit. – Mindig híve voltam annak, hogy családon belül és a barátainknak saját kezűleg készítsünk ajándékot, ami lehet egy üveg lekvár, egy kötött sál, vagy bármi. Én is mindig készítettem valami apróságot. Aztán jött a lányom tizedik születésnapja, és csinálni akartam egy dísztortát. Mindent megrendeltem hozzá Amerikából, akkor még fogalmam sem volt, hogy itthon is be lehet szerezni a hozzávalókat. Kezdetnek nem lett rossz, a családban nagy tetszést aratott. Onnantól én lettem az ügyeletes tortakészítő, el is mentem egy egyéves cukrászképzőbe.

A csoki mindent vitt

Épp a vizsgája előtt megint jött egy felkérés, és valamiért pont csokoládét csinált. Beleásta magát a neten, hogyan kell temperálni, lépésről lépésre végigkövetni a teljes folyamatot. 

Na, ott dőlt el az én sorsom, végérvényesen beleszerettem a csokiba. Mire vizsgáznom kellett a cukrászképzésen, tudtam, hogy nem azzal fogok foglalkozni. Később aztán elvégeztem az egyik csokoládégyár akadémiáját – tette hozzá.

Judit és férje még abban az évben alapították meg a céget, és pontosan tudták, mit szeretnének. Küldetésük, hogy minél többen megismerkedjenek a minőségi csokoládéval. Folyamatosan képezik magukat, de sosem utánoznak másokat, mindig a maguk útját követik. Talán ebben is rejlik a titkuk, ami miatt egyre többen fordulnak hozzájuk, ha valami személyes ajándékra vágynak. 

Fontos a szakma véleménye

De itt nem álltak meg, fontos volt számukra a szakma visszajelzése is. S ez is összejött, számtalan nemzetközi elismerésben részesültek már. Tavaly pedig az egyik pralinéjuk nyerte el a Great Taste három aranycsillagát, a gasztronómia Oscarjaként aposztrofált londoni világversenyen, a Great Taste Awardson.

Magyar praliné ilyen elismerésben korábban még soha nem részesült.

A pirosgyümölcs-ibolya-pisztácia kombinációt Ju­dit egy gyümölcsös íz­világú, ve­ne­zu­e­lai étcsokoládéburokba álmodta meg. 

– Kell a szakma elismerése is, hogy tudjuk, jó úton járunk – folytatta Judit. – Minden évben igyekszünk előállni a nemzetközi porondon egy-egy termékkel, amiről úgy gondoljuk, valamiért különleges. Érdekes egyébként, hogy a szakma és a vásárlóink véleménye nem mindig egyezik. Van, amivel díjat nyertünk, és mégsem lett közönségkedvenc, és persze előfordul fordítva is. 

Az Oscar-díjas bonbonunk egyébként szerepel a karácsonyi válogatásunk­ban is. De igyekszünk minden egyé­ni kérést, személyes ajándékötletet megvalósítani.