Ránk is átragadt a szüret izgalma Hercegkúton

A zempléni hegyek és a Bodrog folyó találkozásánál fekvő Hercegkúton tárt karokkal fogadtak bennünket, mi pedig gumicsizmában vágtunk neki a Naár család szőlőbirtokának. A sváb falucska egyébként a tokaji borvidék kis ékszerdoboza, takarosak a házak, a porták, sok a virág, és ősszel az egészet körbelengi a szőlőillat. Itt mindenki ismeri és segíti egymást.

Büszkék a történelmükre

– Hercegkút az 1760-as években jött létre a sárospataki medencében – mesélte el a gyönyörű kis falu történetét Naár Ferenc. – Több hullámban telepedtek le itt svábok, az én őseim is így érkeztek Magyarországra. Abban az időben Németországban sem volt egyszerû, a jobb élet reményében keltek útra az ôsök. A polgármesteri hivatalban még az alapító okirat is megvan, és arról is van írásos emlék, hogy ki mikor érkezett, és mit hozott magával, az utolsó tyúkig. Így tisztában vagyunk a múltunkkal. A betelepülők az elsô telet még vermekben, pincelakásokban töltötték. Mi, svábok büszkék vagyunk a hagyományainkra, az összetartásunkra, elmondhatom, hogy a fiatalok jellemzően inkább helyben maradnak, és itt próbálnak boldogulni.

A Hercegkúthoz tartozó Gombos-hegyi, és Kőporosi pincesorokat 2002-ben az Unesco felvette a Világ­örökségek listájára. A faluban a pincék 90 százaléka az 1760-as években épült, a Naár családé is. 
Úgy szokták mondani, hogy minden svábnak van háza, pincéje, kertje, szőlője, és tényleg így van! A pincéket itt nem igazán adták-vették, örökölni lehetett, vagy benősülni – folytatta.

Édesapjával ásta a pincét

– A szőlő és a borkészítés mindig is hagyomány volt nálunk, része volt az életünknek – folytatta a Naár családi borászat egyik alapítója. – A 90-es években édesapám kezdte a pince és a birtok építését. Mivel világéletében ezzel foglalkozott, megvolt a szakmai elhivatottsága. Bár mindenkinek van főállása, de a borászatban, a borainkban benne van a szívünk-lelkünk. Édesapámmal ketten ástuk ki ezt a kóstolóteret. 12 éve kezdtük el ezt az egészet komolyabban venni, arculatot csinálni. Az évek alatt számtalan fejlesztésen ment keresztül a borászatunk, a modern technológia itt találkozik a hagyományokkal, és ez így van jól.
Most a szüret a legfontosabb, hogy utána elinduljon az idei borkészítés és újabb isteni nedűket palackozzanak.

A szőlővel nem lehet betelni

A szüret mindig tele van izgalommal. A szőlőtőkéket megérkezésünkkor szinte teljesen ellepte a köd, és az előző heti esőzésektől méteres sártenger uralkodott a birtokon. De ez sem akadályozhatta meg a munkát, és hogy mosolygós arccal lássanak hozzá. Egész délelőtt nem hagyott alább a lendület, közben fogyott a kávé, a sült hús és a pogácsa, és ment az anekdotázás. De közben mindenki figyelt arra, hogy serényen járjon a keze. A szüret romantikája pedig visszahozta gyermekkorom illatos emlékeit az őszről. 

– A szüret a szőlőéréshez igazodik, az határozza meg az időpontját. Amikor a szőlő zsendülése lement és puhulnak a bogyók, mi már itt vagyunk, nézegetjük, kóstolgatjuk, mikor kell szedni. Ez mindig változó, van, amikor nagyon korán, van, amikor későn kezdünk. De minden évben ugyanazokat az izgalmakat adja, megvan a maga bája, én képtelen vagyok vele betelni – vallotta be házigazdánk.
Ugyan az idei bor még várat magára, azért az egész napos munka után kaptunk egy kis kóstolót a tavalyiból. S bizton állíthatjuk, hogy ha ilyen lesz az idei is, akkor megérte a ráfordított rengeteg időt és energiát.