Karantén a karanténban. Talán így lehetne leginkább jellemezni, milyen az, amikor az ember egy hajón dolgozik, amit karantén alá vonnak a koronavírus miatt, és a fedélzeten még a kabinját sem hagyhatja el. A magyar táncosok húsz napig voltak bezárva egy tíz négyzetméteres kabinba. Végre lejárt a karantén, viszont fogalmuk sincs, mikor tudnak hazajönni, ráadásul végig kell nézniük, ahogyan más nemzetiségű kollégáik végighúzzák bőröndjeiket a fedélzeten, és leszállnak, hogy hazamenjenek. Alexandra és György a Borsnak elárulták: az is benne van a pakliban, hogy újabb karantént rendelnek el.
– Egy kicsit reményvesztettek vagyunk. Azt hallottuk, hogy elindultak különböző országokból mentőgépek, de egyelőre Európából románok, ukránok és angolok vannak rajta a kimenekítési listán. Nem tudom, hogy ha ilyen kevés magyar van, miért nem tudnak felrakni minket is. Fogalmunk sincs, meddig kell itt lennünk bezárva – mondta a könnyeivel küzdve Stana Alexandra.
Mint arról a Bors nemrég beszámolt, az álommunka hirtelen rémálommá változott Stana Alexandra és Köcse György számára. Tavaly októberben írták alá a szerződést a Rhapsody of the Seas luxushajóra, ahol kiemelt táncospárként szórakoztathatták az utasokat. A koronavírus-járvány miatt azonban a hajót március végén lezárták, az utasokat leszállították, és 20 napra karanténba küldték a dolgozókat az apró kabinokba, mert fertőzött volt a fedélzeten. Rajtuk kívül még három magyar vár a sorsára.
– Rengeteg feszültség gyülemlett fel a bezártság alatt az emberekben, és az enyhítés után azonnal egymásnak esett mindenki. Nagyon nehéz volt a biztonsági őröknek rendet tenni. Gondoljanak bele, egy apró kabin, és gyakran internet nélkül. Még a szeretteinkkel is alig tudtunk beszélni. Vannak napok, amikor egész nap megállás nélkül sírok. Nekem nagy szerencsém van, hogy a szerelmemmel vagyok összezárva, így egymást ki tudjuk húzni a szakadékból – mondta el a Borsnak Alexandra, aki indulás előtt egy naplót kapott a barátnőjétől, abba írja le az érzéseit. – Talán a rosszabb napokon ez segít legjobban túlélni – teszi hozzá.
A hajóskapitány hangosbemondón próbál lelket önteni az ott rekedt emberekbe, igyekszik motiválni őket a szabályok betartására. Alexandráék szerint sokan még így sem figyelnek eléggé a higiéniára.
– Minden órában a hangosbemondón figyelmeztetnek arra, hogy kötelező maszkot viselni, és senki nem mehet át mások kabinjába. Kötelező a két méter távolság. Az étkezések is káosszá alakultak, mert feszült mindenki. A hajó orrától a végéig kígyózik minden alkalommal a sor. Ikszeket ragasztottak a földre végig a fedélzeten, csak azokon lehet várakozni. Az asztaloknál csak egyesével ülhetünk, a regisztrált párosok ehetnek csak együtt, de az asztal két végén. Sajnos sokan mégis leveszik a maszkot, mert mondjuk más nemzetiségűek, és nem értik egymást – mondta el a lány, majd megosztotta a legnagyobb aggodalmát. – Ha egy ember csak eltüsszenti magát, folyik az orra, köhögni kezd, vagy esetleg belázasodik, onnantól megint mindenki bekerül a kabinokba két hétre, és kezdődik minden elölről. Itt a hajón nem tudnak úgy tesztelni, mint otthon – mondta Alexandra.
Székkel sportolnak Táncosként fontos, hogy az izomzat folyamatosan dolgoztatva legyen, mert pár nap kihagyást is nehéz visszatornázni.
– Mindennap edzünk a kabinban, már amennyire a hely engedi. Volt olyan, hogy az egyik sarokban én balettoztam, addig az ágy másik végében Gyuri emelgette a széket, és úgy edzett – mondta el Alexandra.
A pár beszélgetéssel, olvasással üti el az időt. És ha akad internet, néha még filmet is tudtak nézni.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.