Karanténban pattant ki Newton agyából a gravitáció elmélete

A történelem során nem először fordul elő, hogy karanténba kényszerülnek az emberek. A legnagyobb tudósok és művészek kihasználták a világtól elzárt időszakot arra, hogy valami na­gyot alkossanak. És sikerült is nekik. Shakespeare például több fantasztikus művel is előrukkolt, amikor a négy fal között kellett lennie. 

Az ablakból bejövő fényeken gondolkozott

Isaac Newton 1665-ben a Cambridge-i Egyetemen szerezte meg a diplomáját, ám néhány hónap múlva kitört a nagy angliai pestisjárvány. Minden diákot hazaküldtek az egyetem területéről, így a 23 éves felfedezőnek is el kellett hagynia szeretett iskoláját. A családi birtokra vonult vissza. Mivel a fiatal géniusznak nem kellett az e-mailek-kel és a telefonhívásokkal bajlódnia, ezért bőven akadt ideje a kísérleteire és a megfigyeléseire. Már az iskolában is belemerült a matematika rejtelmeibe, a négy fal között pedig hatalmas felfedezést tett. Kidolgozta a differenciaelméletet, ami a matematikai analízis egyik legfontosabb módszere. Az elmélet azt vizsgálja, hogy a függvények hogyan változnak néhány független változó hatására. Ez a tudás a későbbi modern fizika alapköve, például a későbbi newtoni mozgástörvényeké is. 

Az első felfedezése után a fények világában merült el. Egy prizmát szerelt be a szobájába, és azt figyelte, hogy az ablakából beáramló fény hogyan törik meg az üvegen. Míg eddig a tudósok azt vallották, hogy a különböző színű fények teljesen eltérnek a fehér színűtől, Newton pontot tett ennek a végére, és bebizonyította, hogy valójában a fehér színű fényben az összes szín jelen van.

Az udvari almafa hozta a sikert

Ha azt gondolja, hogy Newton ezek után hátradőlt és kiélvezte a pihenőidőt, tévedett, ugyanis harmadik felfedezése talán a legismertebb mind közül. Ez nem más, mint a gravitáció elmélete, amit elmondások szerint a fejére pottyanó alma ihletett. Ezt viszont egyes források cáfolták. Egy biztos, hogy Newton szobájának ablakával szemben valóban állt egy almafa, amiről időnként valóban lepottyant egy-egy gyümölcs. Bizonyára ez gondolkoztatta el a kutatót a gravitáció létezéséről, és arról, hogy ha egy erő képes az almát csakis lefelé húzni, nem oldalra, akkor ugyanez az erő képes a Holdat is a Föld körüli pályán tartani. Elméletét csak később tudta számításokkal is bebizonyítani, amikor egy fizikus pontosan kiszámította a Föld sugarát. 

Pestis alatt íródtak a legszebb tragédiák

Nem csak Newton használta a karantént arra, hogy maradandót alkosson. Közel hatvan évvel a bizonyos alma leesése előtt William Shakespeare is a négy fal közé szorult. Már 1606-ban is tombolt a pestisjárvány Londonban, így minden színházat és tömeggyűlést megtiltottak a főváros utcáin. Shakespeare ezt nehezen viselte, hiszen darabjait akkor már játszották a színházak. Mivel otthonába kényszerült, teljesen átszellemülve elkezdte legújabb művét kidolgozni. Így született meg a Lear király című drámája, ami talán a legborongósabb hangulatú, szomorú tragédiája az írónak. Valószínűleg a saját kilátástalan helyzetét festette le olyan módon a darabban, hogy minden apró részlet a halálról, a kínról és a szenvedésről szólt. Ez idő alatt még két mű született, hiszen ugyanabban az évben írta a Macbethet és az Antonius és Kleopátra című tragédiákat is.