Húsznál is több kígyót babusgat otthonában Anna

Az ifjú hölgy­nek természetesen a kedvese is lelkesedik a pikkelyesekért, hiszen nála ez voltaképpen felvételi követelmény.

Beleszülettem a kígyók szeretetébe. Az egy közkeletű tévedés és előítélet, hogy egy nő nem lehet hüllőbarát – mondta a Borsnak Anna.

A fiatal hüllőtenyésztő tisztában van vele, hogy az emberek többsége ősidők óta iszonyodik a kígyóktól, de szerinte ez inkább az ismeretek hiányával magyarázható.

– Sokan nem tudnak különbséget tenni a mérges és az ártalmatlan fajok között, ráadásul pont Magyarországon abszolút nem is kell attól tartani, hogy bárki is egy veszélyes egyeddel találkozzon a természetben.

Vipera ugyan előfordul, de annyira ritka, hogy kifejezett szerencse szükséges hozzá, hogy valaki rá­akadjon egyre egy erdőben – ér­velt Anna, aki állítja, a saját királypitonja kifejezetten szelíd állat.

– A macskám nagyobbat ha­rap, mint egy kígyó – magyarázta a hölgy, és hogy állítását bizonyítsa, a nyakába is vette a te­kergőt.

Hogy mi öröm leledzik a kígyótartásban- és tenyésztésben?

– Úgy, mint egy kutyával, nem lehet velük kommunikálni, mert kevésbé szociális lények. A gazdájukat megismerik, tudják, kitől kapnak enni. Leginkább a terráriumban a helyük, a nevelésükben pedig önmagában a jelenlétük az élmény – mondta végül Anna.