Narancsligetet álmodtak a szovjetek a Balaton köré

A Szovjetunió legvadabb éveiben számos őrült ötlet merült fel a tagállamok mezőgazdaságának megreformálásával kapcsolatban. Magyarország sem maradt ki a nagy tervekből. Az ukrán születésű agrártudós, Trofim Gyenyiszovics Liszenko a szovjet vezérkar elé állt, és azt javasolta: Magyarországból váljon citrom- és narancsnagyhatalom!

Szoktassuk a hideghez!

A szovjet vezetésnek tetszett az ötlet, így minden forrást megadott Liszenko számára, hogy vágjon bele a projekt megvalósításába. Erre 1948-ban került sor, a motiváció pedig az volt, a magyar emberek déligyümölcs- szükséglete legalább házon belül legyen megtermelve. Liszenko szentül hitt benne: a növények bírják a hideget, csupán annyi a dolguk, hogy hozzászoktassák őket. Ha ez sikerül, akkor pedig ez a képesség a génjeikben öröklődik tovább. A képtelennek tűnő ötlet megvalósításával Liszenko Porpáczy Aladárt, a Fertődi Kísérleti Gazdaság vezető kutatóját bízta meg. Elsőként Békéscsabán próbálkoztak, ahol Olaszországból hozott palántákkal kísérleteztek, de az ország több pontján is nekiláttak a munkálatoknak.

Félredobták a szőlőt

A szovjeteknek volt egy másik módszerük is a citrustermesztésre. A növényeket egy lövész­árokszerű gödörrendszerbe ásták el szénával kitömve, mert azt gondolták, így a palánták védve lesznek a fagytól és a süvítő szelektől. 1951-ben már Tihanyban, Keszthelyen, Badacsonyban és Villányban is sorakoztak a gödrös citruspalánták, és az sem számított, hogy a kísérletezés miatt a hagyományos magyar szőlőfajtákat visszaszorították. Számos helyen eltüntették. A nagy beruházás rögtön megbukott, a citrom- és narancsfák egytől egyig szétfagytak már az első évben a tél során, nem kevesebb, mint 13 és fél ezer oltvány. Pánikra azonban semmi ok – mondták a szovjetek, és kérték Porpáczyt, hogy fokozza a telepítést. Az oltványokat 1952-ben már Fertődön állították elő, ahol még egy szürreális citrusszüretre is sor került!

Lenyűgözték Rákosit

Porpáczy vélhetően tudta, hogy őrültség, amit csinálnak, de a szovjet és magyar vezetésnek nem okozhatott csalódást. A küldöttség Fertődre érkezett, Porpáczyék pedig egy citrusligetet rendeztek be nekik. Igen ám, de mindez maga volt a komédia. Összeszedték a környékről azokat a citrusokat, amelyek az Eszterházyak korábbi pálmaházaiban nevelkedtek, és még arra is ügyeltek, hogy mindegyiket egyszerre bírják termésre a következő évben. Szépen sorba rendezték ezeket, így egy laikus számára nem tűnt fel a trükk. A szovjet és magyar szakértők szája valósággal tátva maradt. Állítólag Rákosit nyűgözték le leginkább a látottak, aki kijelentette: a citrom és a narancs országa lettünk! Hamarosan, egy ötéves szakaszt lezárva, 1953-ban azonban a kormány félig-meddig belátta, hogy nem éri meg citrusfélékkel foglalkozni Magyarországon. Ironikus mó­don úgy kommunikálták mindezt: csak azért, mert aránytala­nul magas áron termeszt­hetőek.