Ne tarts fel, nem vagyok szelfibot; A lónak négy lába van, mégismegbotlik - magyar közmondások nyomában

Az élet szép, de tény, hogy én még szebb vagyok. A Rapülők egykori slágerének sora tipikus példája annak, hogy egy élő nyelvben folyamatosan születnek szólások, szójátékok, közmondások is. Mindig voltak és lesznek olyan emberek egy társadalomban, kultúrában, akik hatást gyakorolnak a beszélt nyelvre. A letűnt időkben ilyen volt egy nagy hatású szónok vagy egy irodalmi alkotás szerzője, ma sokkal inkább a dalszövegíró.

Lassan a testtel!

Nemzeti kultúránk legfontosabb hordozója a nyelvünk, amelynek évszázados, régi közmondásait a harmadik évezred elején is kötelességünk őrizni. A magyar azért is a legnehezebb nyelvek egyike, mert rengeteg képszerű megfogalmazást használ a hétköznapi beszéd során. Gyakran színesítjük szójátékokkal, szólásokkal, közmondásokkal    mondanivalónkat – és gazdag a kínálat.

– A közmondások, népi bölcsességek örök és egyetemes emberi értékeket közvetítenek gyakran átvitt jelentéssel – mondja a Borsnak Kiss Gábor, a Tinta Kiadó igazgató-főszerkesztője. – A régi közmondások eredete a homályba vész, azonban a közös európai közmondáskincs számos tagjának az ókori szerzők és a Biblia a forrása. Ilyen, bibliai eredetű szólás például a „Szemet szemért, fogat fogért”. (Mózes 3. könyve 24,19) vagy az „Aki nem dolgozik, ne is egyék” (Pál második levele a thesszalonikiekhez, 3,10). Közmondásaink sokat megőriztek az elmúlt korok szokásaiból, mindennapjaiból is. A „lakatot tenni a szájra” szófordulat eredete egy kegyetlen büntetési forma, amikor is az árulók ajkát lelakatolták. A „Lassan a testtel!” közmondás pedig egykor a koporsóvivőknek szólt. A halál kifejezésének tapintatos formája a „Csizmáját üresen hagyta”, vagy az „Elmetszették az élete fonalát”.

A majom is leesik

Mindenki ismeri a „Nehogy már a…” kezdetű közmondások családját. Ezeket általában a kedvünkre formáljuk, modernizáljuk is, így lett a puskát vivő nyúlból nagymamát eltevő befőtt. Vannak közmondások, szólások, amik tipikusan magukon viselik egy kor jegyeit, például, mert egy jellemző technikai vívmány ihlette őket. Ilyen a 21. század tízes éveinek „gyermeke”, a „Ne tarts fel, nem vagyok szelfibot!”.
Ezzel párhuzamosan sok, visszaszorulóban lévő nyelvi fordulatunk is van, például a népi időjóslással kapcsolatosak. Ezek a mai modern meteorológia, az okostelefonos időjárás-alkalmazások világában szinte teljesen feleslegessé váltak. Hatvan év alatt kevesen értik ma már azt, hogy: „Ha Dorottya szorítja, Julianna tágítja”. A megfejtés: ha Dorottya- napon erős a fagy, csak Julianna napján várható enyhülés. Az a hasonlat viszont a falun élő, idősebb generációtól lehetett teljesen idegen, hogy „Kevés, mint disznósajtban a röfögés”.

Egyébként más népeknél is léteznek ugyanazzal a jelentéstartalommal, üzenettel közmondások, mint a magyarban, csak teljesen más szavakkal, képpel fejezik ki őket. (Ezért sem érdemes ma­gyar közmondások szó szerinti fordításával próbálkozni.)

Az „Addig üsd a vasat, míg me­leg!” az angolban: „Addig gyűjtsd a szénát, míg süt nap!”. A „Lónak négy lába van, mégis megbotlik!” a japán nyelvben: „Időnként a majom is leesik a fáról”. Minden nép a saját országa jellegzetességeihez igazítja az egyetemes bölcsességeket.

– Na, persze, vannak olyan közmondások is, amelyek kifejezetten egy nép sajátjai. Ilyen a magyarban az „Egyszer volt Budán kutyavásár”, vagy a „Meghalt Mátyás, oda az igazság!” – hívja fel a figyelmet Kiss Gábor.

Alakul a molekula

A 21. században, a nagy befolyással bíró celebek, influenszerek és youtuberek korában Geszti Péternek fontos, hogy a fiatalok igényes dalszövegeket hallhassanak tévében, rádióban, színpadi művekben, hiszen az agyuk szivacsként szív magukba mindenfajta információt. Geszti – akinek Jazz+Az formációját legközelebb 2020-ban hallhatjuk a Papp László Budapest Sportarénában – ráadásul olyan szövegeket hoz létre, amik megértésének több szint­je van, így azok minden kor­osztálynak, rétegnek mást nyújtanak.

– Gyakran hallom vissza emberektől, hogy szállóigeként használnak a dalszövegeimből részleteket. Alakul a molekula. Mit tehet a sejt, aki mit se sejt. Kösz, hogy jössz, és mindened kiteszed – sorolta. – Az én stílusomra a játékosság a jellemző, igyekszem kihasználni a magyar nyelv adta lehetőségeket. A munkám terén régi vágásúnak tartom magam, hiszen olyan színvonalú szövegeket írok, amiket büszkén mutathatok meg a gyerekeimnek. Egyébként sem létezik olyan mondanivaló, amit ne lehetne szép szavakkal megfogalmazni. Megtisztelő, hogy a Pál utcai fiúk és a Dzsungel könyve musical kapcsán is több iskolába hívnak el, a gyerekek szeretik és éneklik ezeket a dalokat. Azt gondolom, hogy a fiatal generációknak megfelelő útmutatással kell élnünk. A „Mi vagyunk a grund” című dalban például fontos érték a hit, az összetartozás, az érzelmi kötődés. A „Miamiba mentem” című dalom tele van fordulatokkal, humoros és önironikus. De a dalszövegeknél nagyon fontos a hitelesség is, csak akkor működnek.