Ölésre idomított szörny tizedelte a franciákat - Városi legenda

Sokáig szürkefarkasnak hitték a sörényes, óriási bestiát, ami először 1764-ben bukkant fel a franciaországi Gévaudan vidékén. A feljegyzések több mint kétszáz támadást tulajdonítanak neki. Egyaránt úgy írnak a fenevadról, mint egy fajról, amit azelőtt még sosem láttak. Hasonlított farkasra, vadkanra, oroszlánra egy­aránt, de sosem sikerült azonosítani. Főleg nőkre és gyerekekre támadt, és kizárólag feji és nyaki részre harapott.

Többen is lehettek

A fenevad először egy szarvasmarháit legeltető fiatal pásztorlányra támadt, aki azonban gyors lábának köszönhetően el tudott menekülni. A faluban senki nem hitt a fenevadról szóló mesében, néhány hét múlva azonban egy Emmet Marden nevű lány testét találták meg szétmarcangolva és kibelezve. Onnantól a környékbeliek kerülték az erdőt. Elterjedt, hogy nem is egy, hanem két bestia garázdálkodik. A pánik fokozódott, amikor egyre több halálesetre derült fény. Akik túlélték a találkozást a bestiával, azok tehénnagyságú, farkasszerű, izmos, sörényes rémnek írták le, óriási fogakkal, vöröses bundával, amin fekete csíkok voltak. A hír 1765-ben XV. Lajos királyhoz is eljutott – miután a fenevad nyolc emberre támadt, ám ők sikeresen elkergették –, aki komoly pénzdíjat ajánlott fel bátor vadászoknak, ha végeznek a fenevaddal.

Szökött oroszlán?

Vadászok és katonák érkeztek a környékre. A legtöbben hatalmas farkasokat lőttek ki, s azok tetemével járultak a király színe elé, mondván, sikerült leteríteniük a szörnyet. Valójában azonban egyszer sem tudták megsebesíteni, de mivel a bestia hónapokra eltűnt, a gévaudaniak megnyugodtak, hogy valahol kimúlhatott az erdőben. Ám 1767-re visszatért, de érkezett egy vadász is: egy bizonyos Jean Chastel, aki egy ezüstgolyóval megölte. Amikor felboncolták a fenevadat, a gyomrában emberi testrészek és csontok sokaságát találták. A versailles-i kastélyban XV. Lajos is szemügyre vette, de a testet nem sikerült megtartani az utókor számára: bár kipreparálták, a tetem bomlásnak indult, így nem maradt belőle semmi. Akik látták a testet, egy rettentő nagy farkashibridnek, mások egy cirkuszból szökött oroszlánnak hitték.

Hiénákat tartott

Egy 1987-es tanulmány szerint összesen kétszáztíz támadás történt, amiből száztizenhárom volt halálos, kilencvennyolc áldozatot pedig el is fogyasztott a bestia. Ezek a kutatások úgy tartják, hogy egy nagyobb masztiff fajtájú kutyáról lehetett szó, aminek a vadász Jean Chastel volt a gazdája. Az elmélet szerint csaló volt, aki a kutyára egy vaddisznó sörényét erősítette, amivel ijesztővé és golyóállóvá is tette. Mindezt igazolhatja az is, hogy a vadász állítólag hiénákat is tartott. Persze nem elvetendő elmélet, hogy a támadások valójában több állathoz, akár farkasokhoz is köthetők. Becslések szerint csak a XVIII. században több tízezren haltak meg Franciaországban farkastámadás miatt. Egy biztos: a gévaudani bestia legendája megmaradt, még szobrot is emeltek neki a Margeride-hegységben.