Városi legenda - Szalámis szendvicsen buktak el a gyémántrablók

Az évszázad legügyesebb rablása lehetett volna, egy amatőr hiba mégis lebuktatta a nemzetközi rablóbandát. Öt vérbeli, profi tolvajt szedett rá egy gyémántkereskedő, aki egy feltörhetetlen széf kinyitási útmutatóját adta át. A kereskedőnek megvoltak a saját céljai is, amiről még a társai sem tudtak. Ő maga óriási biztosítási csalásra készült. A bandatagoknak azt mondta, hogy százmillió dollár értékű aranyat, gyémántot és pénzt rejt a trezor, de az elfogott rablók csak húszmilliót találtak, a lopott zsákok egy része üres volt. 

Tökéletes másolat

Régóta élt már ékszertolvajlásból az olasz Leonardo Notarbartolo, akit sorsa 2001 nyarán összehozott egy gyémántkereskedővel Antwerpenben. Az üzletember átszámítva 33 millió forintot ajánlott, ha Notabartolo bebizonyítja: a Diamond Center feltörhetetlennek hitt széfje valóban az. Mivel a tolvaj maga is ott tárolta innen-onnan szerzett zsákmányait, tudta, hogy a kereskedő lehetetlent kér. Ezt egy minikamerával készített fotókkal bizonyította is.

Meglepetésére az üzletember nem mondott le a tervről, és öt hónappal később újra megkereste. Egy raktárban találkoztak, ahol Notabartolo legnagyobb döbbenetére a Diamond Center széfjének tökéletes másolata várta, valamint három férfi. Egy riasztórendszerekhez értő, Lángész nevű tolvaj, a nyers erejéről Szörnyre keresztelt hústorony,  és a férfi, akit csak a Kulcsok Királyának neveztek. A banda ötödik tagját Notarbartolo hozta és innentől csak gyakorolni kellett a lehetséges módszereket. A tét hatalmas volt: százmillió dollár, azaz úgy 29 milliárd forint.

Százmillió variáció

A dolog nem volt egyszerű, a széfet egy háromtonnás ajtó védte. A bent lévő fiókokat pedig olyan rendszer, amit egy négyjegyű kóddal lehetett kinyitni, aminek százmillió lehetséges variációja volt. Egy évig készültek a balhéra. Aznapra tervezték, amikor a De Beers megérkezik a havi gyémántszállítmányával. Notarbartolo úgy, mint máskor, besétált az üzletbe – hiszen volt ott széfje és ismerték az őrök –, de ezúttal lefújta hajlakkal a hő- és mozgásérzékelőket. Ez megbénította a rendszert.

A banda este tért vissza: míg az olasz lent várt az autóban, a többiek a szomszéd ház udvarából létrával átmásztak a Diamond Center épületébe. A széfnél kiiktatták a mágneses mezőt, és mivel Notabartolo korábbi felvételei alapján a kód megvolt, az kinyitotta a széf ajtaját. A bent lévő trezort azonban az őr kulcsa nyitotta, amit sikerült megszerezniük, amikor kiment az őrhelyé­ről. Minden olajozottan ment. 

Összesen százkilenc dobozt rámoltak ki. Végig olyan óvatosak maradtak, hogy csak egy óra alatt jutottak ki.

Ha nincs a szendvics…

Notarbartolóék akkor néztek nagyot, amikor százmillió helyett csak húszmillió volt a zsákokban. A sötétben nem látták, mit pakolnak. Rájöttek, hogy a kereskedő előre szólhatott az őröknek, hogy rablás készül, ezért kivetette a pénz nagy részét a fiókokból. Így viszont ők segítettek egy óriási biztosítási csalásban. Notabartolo az egyik bűntársával Torinóba akart szökni, de útközben, Franciaországban meg akartak szabadulni a terhelő bizonyítékoktól.

Az olasz barátja azonban bepánikolt és egyszerűen szétdobálta a zsákok tartalmát egy erdő szélén, amit egy vadász másnap megtalált és jelentette a rendőröknek. A szemétben találtak meg egy félig megevett szalámis szendvicset, valamint Notabartolo névjegyét. De valójában csak akkor tudták összekötni a rablással, amikor a lakásán megtalálták a zsákokban talált szalámi blokkját. Notarbartolo tíz évet kapott, de társai megúszták fejenként öt évvel.