Horror: kibelezett állatokra mondja, hogy művészet

Hermann Nitsch 1938-ban született Bécsben, és saját elmondása szerint nagyon is élénken élnek benne a II. világháború borzalmai. Talán ennek is köszönhető, hogy az avantgarde művész vászon helyett állati belsőségekkel és vérrel kezdett el alkotni...

A művész az 1960-as évek óta szervez többnapos összejöveteleket, "színházi előadásokat", melyek az Orgia-Misztérium Színház nevet viselik. 1998-ig száz ilyen alkalmat szervezett, ahol állatokat vágnak le, rituálészerűen feláldozva, néha keresztre feszítve őket, tánc és zene kíséretében, majd a résztvevők - gyakran ruháiktól megszabadulva - csatlakoznak a horrorfilmbe illő jelenetekhez.

Collecteurs (@collecteurs) által megosztott bejegyzés, Jún 14., 2017, időpont: 10:43 (PDT időzóna szerint)

Az egyik ilyen összejövetel dokumentumait - fotókat és videófelvételeket - Budapesten, a Kiscelli Múzeumban is kiállították még 1999-ben. Mondanunk sem kell: a tárlat igen nagy port kavart, még annak az esélye is felmerült, hogy bezárják. 

Nem véletlenül: Nitsch a karrierje során egyszerre tudta kiakasztani az egyházakat és az állatvédőket, a hatvanas évek elején pedig többször emeltek ellene vádat és háromszor börtönbe is került istenkáromlás és botrányokozás miatt - ami után végül el is hagyta egy időre Ausztriát. 

Maria Jané (@mariaponcedeleao) által megosztott bejegyzés, Ápr 10., 2018, időpont: 12:58 (PDT időzóna szerint)

Műveit látva talán meglepő, de határozottan életigenlő embernek tartja magát - aki egyébként nem csak vért és állati darabokat használ, de például paradicsomot és cukrot is. Szereti összekapcsolni az összes érzéket - magyarázza.

T H E C O N I D E 🔵 (@theconide) által megosztott bejegyzés, Márc 4., 2018, időpont: 1:22 (PST időzóna szerint)

"Mindenekelőtt tisztázni szeretném, hogy életigenlő, boldog embernek tartom magam, aki minden gondolatával és cselekedetével azon van, hogy bebizonyítsa, élni szép és jó. Egyébként nem maga az egyetlen, aki annak a félreértésnek az áldozata, amely az általam képviselt művészeti magatartás hamis megítéléséből származik. Sokan gondolják, ha valaki a vérrel, az élő, illetve a holt testtel, az állatok levágásának rituáléjával és ezáltal a legvitatottabb emberi ösztönökkel foglalkozik, akkor az csak valami brutális, élettagadó személyiség lehet" - nyilatkozta '99-es kiállítása kapcsán a Magyar Narancsnak.

Boxart Galleria D'Arte (@boxart_verona) által megosztott bejegyzés, Jún 6., 2018, időpont: 9:26 (PDT időzóna szerint)

Ekkor beszélt arról is, mennyire meghatározta az egész művészetét - így a vágóhíd-orgiák megszervezését is - az, hogy egy háború alatt nőtt fel. "1938-ban születtem. A Bécsre hulló bombákra nagyon tisztán vissza tudok emlékezni. Borzalmakra, halálra, halálfélelemre. Ezek a katasztrófaélmények együtt nőttek velem. Valószínűleg a hatásukra kötődött bennem össze egy életre ilyen szorosan lét és halál kérdése."

Persze lehet arról vitatkozni, hogy meddig tart a botránykeltés, és hol kezdődik maga a művészet, az azonban tény, hogy mára a 79 éves osztrák alkotó a kortárs képzőművészet nagyjai, nem csupán ismert, de elismert figurái közé tartozik.

Thomasin (@phoebeseddon) által megosztott bejegyzés, Máj 1., 2018, időpont: 7:01 (PDT időzóna szerint)

Christian Gargerle (@cgargerle) által megosztott bejegyzés, Okt 7., 2015, időpont: 1:46 (PDT időzóna szerint)

Film Art Music (@_filmed_) által megosztott bejegyzés, Máj 6., 2017, időpont: 5:18 (PDT időzóna szerint)