A Bors nevet kapta a kis kerecsenfióka

Hazánk becses címerállatát, a kerecsensólymot sokáig a kihalás fenyegette. A megmentésükért régóta elkötelezett a Magyar Villamosenergia-ipari Átviteli Rendszerirányító (Mavir) Zrt., amely az elmúlt években négyszáz műfészket telepített számukra az országban nagyfeszültségű távvezetékek oszlopain. Itt nyugodtan költhetnek a kerecsensólymok, ami megmenti a fajt a pusztulástól. Az egyik Albertirsához közeli fészekben – melyet a nap 24 órájában figyelni lehet a kame­ráknak köszönhetően – a napokban négy kis fióka bújt ki a tojásokból.

A testvérek között egyetlen hím madárka van, ami pedig a Bors nevet kapta. Szerkesztőségünk ugyanis lehetőséget kapott az egyik kis fiókát elnevezni. Borsot tegnap meg is gyűrűzték, és az LY04560-es számot kapta.

– A kerecsensólyom igazi csúcsragadozó, otthona a Kárpát-medencétől az Uralig terjed. Már csak két-háromezer egyed élhet belőle Európában, a 60-as, 70-es évek óta sok elpusztult. Pedig az ökológiai egyensúly fenntartásában fontos szerepe van. Az eszmei értéke egymillió forint, és olyan éles a látása, hogy száz méter távolságból képes lenne elolvasni egy könyvet – mondta a Borsnak Bíró György, a Mavir környezetvédelmi főmunkatársa.

A faj egyik legnagyobb ellenségei az orvvadászok: ám valójában nem levadásszák a sólymokat, hanem befogják, és megtanítják vadászni. A sólymok közül ugyanis a kerecsenek a legrátermettebbek, a legnagyobbak és a legokosabbak is. – Még a sas szájából is képes kilopni a zsákmányt. Felszálló légáramban akár órákig is fenn van a levegőben anélkül, hogy a szárnyát lebbentené – érzékeltette a szakember.

Mint fajtársai, Bors is hamarosan kóborolni kezd. Ezalatt naponta akár száz kilométert is repül. Három év múlva visszatér, élőhelyet keres magának, amit védelmez is, és itt éli le az életét a vándorlás közben talált párjával. Sajnos a kerecsenek hatvan százaléka az első évben elpusztul, mert még nem tud jól repülni. A ragadozók zsákmánya lesz.

Amikor a sólyom visszatért, nem rak fészket, hanem elfoglalja valamelyik nagytestű madárét. De az urbanizáció miatt egyre kevesebb lett a fészek, azok jelentős ré­szét is a nagyfeszültségű oszlopok tetejére építették a varjak vagy a hollók.

– Mivel a kerecsensólyom ezeknél másfélszer nagyobb, könnyen előfordult, hogy a fészek a súlyától vagy amiatt, hogy az eső csúszóssá tette, leesett. Ráesett a vezetékre, a madár elpusztult, s nem tudta megtanulni, hogy a vezeték veszélyes, és legközelebb ne szálljon arra – magyarázta György. Ennek megoldására találták ki a Mavir szakemberei a műfészkek telepítését, biztonságos költőhelyre. Ezekből nem gu­rul ki a tojás, nem borulnak fel, a szél, az erős nap, a jégeső és a hó ellen is védelmet nyújtanak.

Egy ilyen műfészek pedig pár tízezer forintból kijön. A kihelyezése sokkal többe kerül, a távvezetékeket ugyanis nem lehet közben kikapcsolni, ilyenkor a szakemberek speciális öltözéket viselnek. 

– Ennek ellenére a költségeket vállaljuk, mert fontos társadalmi feladatnak tartjuk – hangsúlyozta a szakember, ki­emelve: ma már a populáció csökkenése megállt. Minden példányt számon tartanak és va­lamennyi nevet kap, és olyan példány is van, amelyikre nyomkövetőt tesznek, hogy figyelni lehessen a mozgását.