Tudósok vizsgálták, meddig ehető a lehullott hó

A ropogós hóban nemcsak játszani imádnak a gyerekek, hanem néha jégkrémnek nézve az égi áldást meg is kóstolják azt. Sok szülő ilyenkor csak elnézően le­gyint, mások tiltják a majszolást, mondván: a hó tele lehet baktériumokkal. Mi az igazság? A tudósok fantáziáját is megmozgatta ez a kérdés, ők azonban sosem ha­gyatkoznak puszta találgatásokra, csak a számoknak hisznek. A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem csíkszeredai karának diákjai dr. Máthé István mikrobiológus oktató vezetésével láttak neki a vizsgálódásnak.

– A hétéves kislányommal szoktam lemenni a térre, előfordul, hogy ő is megkóstolja a havat. A hóevés vizsgálata tehát személyes érintettségem okán is indokoltnak tűnt – mesélte a Borsnak Máthé István. – A módszerünk az volt, hogy a játszótéren és egy forgalmasabb útszakasz mellett gyűjtöttünk frissen leesett havat, azt megolvasztottuk, különböző táptalajokra tettük, majd pár nap múlva megvizsgáltuk, hogy milyen és mennyi baktérium, illetve penészgomba termelődött rajta. Aztán az következő napokon a már korábban leesett hóból ugyanazokon a hely­színeken vettünk mintát, és ugyanezzel a módszerrel ezeket is megvizsgáltuk – mondta a tudós.

Mint kiderült: a baktériumok csíraszáma a frissen hullott hó esetében a legalacsonyabb, és a napok múlásával emelkedik. A hatodik napra ez a szám 180-ra, illetve 278-ra emelkedett. A frissen hullott hóban nem mutattak ki penészgombát, aztán a csíraszámuk 5-20 között volt milliliterenként, és az idő múlásával számuk nem mutatott nagy változást. 

– A mikrobiológiai vizsgálatok alapján nem tiltanám meg, hogy a gyerekek megkóstolják a havat, de csak frissen hullottat vagy fél napnál nem régebbit – vonta le a végkövetkeztetést Máthé István.