Darut épített nappalijába János

– Már gyerekkoromban is, ha megkérdezték, mi akarok lenni, azt válaszoltam, hogy daruszerelő – emlékezett vissza János, aki eleinte szerelte, aztán kezelte a darukat, most pedig a telepítésük irányításával foglalkozik. – Négyéves voltam, amikor fém építőjátékból készítettek nekem egy darut, és ezzel el is dőlt az életem. Mindent erre tettem fel, ezért tanultam. Amikor először hagytam el a talajt és indultam fel a fülkébe, tényleg felemelő érzés volt. 

Azt, hogy a toronydaru tetején akár hetven centit is kilenghet a fülke, hamar megszokta. A legmagasabb, ahova beült, 134 méterre volt a talajtól. Aztán már a szabadidejében is a daruk foglalkoztatták: elkezdett működőképes modelleket csinálni. 

– Ma tízegynéhány van, ezeknek a legapróbb alkatrészeit is én készítettem. A többség szétszedve, dobozokban pihen, arra várva, hogy kiállításokra utaz-zon, vagy valahol méltó helyre találjon. Amire a legbüszkébb vagyok, az a nappalimban áll. A toronydaruk nagy része ma már önszerelő, vagyis egy bizonyos magasságig rakják csak össze, onnan egy kúszókeret segítségével saját magát építi tovább. Ez is ilyen.

260 centi magas, a gém két méteren áll. Bent 3,5 kilót, a gém végén 60–70 dekát képes megemelni. Ha ennél nagyobb súly kerülne rá, ez is kikapcsol, akár a nagytestvére. Tud mozogni a sínen, és forog is. Négy év alatt készült el, félmillió forint volt a költsége.