Petőfi verse tartotta a lelket a kínai rabban

Mao Ce-tung múlt századi uralma alatt több ezer kínai került munkatáborba. Csu Hong-csit 1958-ban vitték a délkelet-kínai zedongi táborba. Az akkor huszonöt éves fiatal orvosnak tanult Sanghajban.

Azért került gulágba, mert egy írásában kritizálta a kínai orvosi felszereltséget. Akkor elég volt ennyi, hogy valakit rendszerellenesnek nyilvánítsanak. Hong-csi világéletében hitt a szabadságban, az első perctől kezdve eltökélt szándéka volt, hogy elmenekül a táborból. 2007-ben megjelent kínai nyelvű memoárjában leírta szökése részleteit.

Többször is próbálkozott, minden egyes alkalommal az életét kockáztatta. Saját anyja sem hitt a sikerében. Mindezek ellenére küzdött a szabadságáért, amihez Petőfi Sándor Szabadság, szerelem című verse adott neki erőt. Hong-csinek végül sikerült elhagynia a kommunista Kínát: több száz kilométert gyalogolt, még a Himaláját is megmászta.

A férfi eljutott Mongóliába, ahol megházasodott és gyermekei is születtek. Sanghajba Mao Ce-tung 1976-os halála után tért vissza. Hong-csi életrajzi könyve megjelenése után pár hónappal hunyt el veserákban. Memoárja idén jelent meg angol nyelven.