Futótűzként terjed egy bejegyzés a Facebookon, amiben ódát zengenek egy 29 éves buszsofőrről. Eszerint a 159-es végállomásán felszállt a buszra egy anyuka két kisgyerekével – az egyik babakocsiban ült. A tömött busz lépésben haladt, mert nagy volt a forgalom. A kisebbik gyerek elkezdett nagyon sírni, ám egyszer csak a buszvezető hangját lehetett hallani: „Ne sírj, kicsi! Mindjárt kapcsolok neked egy kis zenét. De várj, még híreket mondanak.” Mivel a gyerek figyelmét a zene sem kötötte le, a sofőr mesélni kezdett. A Bors megtalálta Fodor Zsoltot.
– 2006 óta a vezetésből élek. Korábban élelmiszert is szállítottam, de a nagy álmom mindig is a buszvezetés volt. Ezt a lehetőséget nekem a BKK vállalkozója, a VT–Arriva adta meg egy évvel ezelőtt, így hálám jeléül megpróbálom kiválóan végezni a munkámat. És mivel elég nehéz gyerekkorom volt, kisebb és nagyobb utasaimat is szórakoztatom egy kicsit – mondja a fiatalember, akivel a csepeli 159-es járaton lehet találkozni, és élethelyzetekre, utazási szituációkra próbál viccesen reagálni.
– Nálam ez teljesen spontán történik. Valaki múltkor tüsszentett, erre megszólaltam, hogy egészségére, amit az egész busz hallott. Néhány napja egy kétéves kisfiú szállt fel a nagyszüleivel. Megkérdeztem a nevét, és bemondtam a mikrofonba, hogy sok szeretettel köszöntöm Milánt, aki most velünk utazik. Fülig ért a szája. A végállomáson pedig mindig elköszönök az utasoktól. Annál nagyobb boldogság talán nincs is, amikor mosolyogva, integetve szállnak le. Zsolt nem tagadja: vannak irigyei, és időnként beszólásokat is kap, de szerinte nem lehet és nem is kell mindenkit szeretni.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.