Nincs olyan horgász, akinek ne esne le az álla Zoltán gyűjteményétől

A Kőszegen lakó Zoltán hátsó kertjében rejlő faház valóságos kincseket rejt a pecázás szerelmesei számára: körülbelül négyszáz bot és hatszáz orsó lóg a falakon.

– Sok időt töltök itt el, rendszeresen portalanítom őket, és foglalkozom a pecabotok javításával is. Egyedül az ifjú horgász unokámnak szabad a belépés, ide még az asszony sem teheti be a lábát – mesélte Zoltán a Borsnak.

A hatvanhat éves férfi már gyerekkorától kezdve rajongott a horgászatért. Ha teheti, minden idejét a Fertő-tó és a Balaton partján tölti a barátokkal, türelmetlenül várva a nagy fogásra. A pecabotok halmozásába 1962-ben vágott bele, a gyűjtemény pedig azóta folyamatosan növekszik. A készletet számos tőrbot, nádbot, üvegbot és textilbot gyarapítja, amelyek között szép számmal találni orosz, francia, csehszlovák és ja­pán darabokat is. Ezeket viszont leginkább már csak az öregek használják, Zoltán maga is egy modern Feeder bottal pecázik.

A gyűjteményét többmilliósra becsüli, de a világért sem válna meg tőle, akárki is tenne rá ajánlatot. A legrégebbi egy körülbelül százéves, fából faragott horgászbot, míg a legdrágább egy 1957-es Rilex darab, amelyeket igencsak nagy becsben tart.

Zoltán azonban nem tudna kiemelni egyet sem közülük, számára mindig az a legkedvesebb bot, amellyel éppen a halat fogja. Egyikkel kapcsolatban azért megosztott egy nem mindennapi tör­ténetet.

– Egyszer egy horgászat közben kétszer is ráléptek egy Svédországból kapott botomra. Szerencsére mindkétszer sikerült megszerelnem, a nap végén pedig egy huszonegy kilós harcsát akasztottam vele – büszkélkedett a gyűjtő.