Életéért futott a bika elől a fotóriporterünk

Meglehet, hogy most keresett autószerelő lenne, műhelyénél sorban állnának a kuncsaftok, ám a közlekedésgépész iskolában tanuló Knap Zoltán hamar rájött: az ékszíjaknál jobban érdekli a fényképezőgép.

Mindez nagyon rég történt, Zoli 1993-ban már a kor legjobb fotós iskolájában, a Práterben pallérozódott. Most pedig már a Magyar Sajtófotó Pályázat többszörös díjazottja, húszéves szakmai múlttal a háta mögött. E két évtized számtalan pillanatképéből válogatta össze kiállításának anyagát, a fotók szeptember 2-től egy hónapon át láthatók az érdi Szepes Gyula Művelődési Központban.

Zoli szemtanúja és megörökítője volt az elmúlt húsz esztendő szinte minden fontos belföldi eseményének: a 2002-es Erzsébet hídi csatában ugyanúgy a „tűzvonalban” fényképezett, mint a tavalyi röszkei határzár idején. És „lekapta” azt a Femen-aktivista hölgyet is, aki Putyin budapesti látogatásakor vetkőzéssel tiltakozott az orosz elnök ellen.

A Zsaru magazinnál kezdte pályafutását, azóta megfordult a Népszavánál, a Tina magazinnál, a Magyar Demokratánál, jelenleg pedig a Bors oszlopos tagja. A Magyar Sajtófotó Pályázaton 2015-ben eseményfotó, 2002-ben képriport, 1997-ben portré kategóriában díjazták.

– Furcsán hangozhat, de a legveszélyesebb pillanatokat nem valamilyen politikai krízis vagy utcai összecsapások kapcsán, hanem egy bikarodeó verseny fotózása közben éltem át – meséli Zoli.

– Gratulálni akartam a ridereknek, azt hittem, üres az aréna, óvatlanul bemásztam, ám egy bika még kint tartózkodott. Dühösen megkaparta a patájával a földet, majd megiramodott felém. Futottam, ahogyan csak bírtam, de persze utolért. Megemelt, de abban a pillanatban oldalirányba vetődtem, ő pedig továbbrobogott mellettem. Szerencsém volt, mert a bika nem fordult vissza – magyarázza Zoli. Nagy köszönet a bikának! Az ő irgalma nélkül ez a kiállítás nem jöhetett volna létre.