Siker és könyvért kiáltó élmények sora koronázta az álnév mögé rejtőző magyar író, Centauri kalandját.
Ahogy arról korábban írtunk, a negyvenes éveit taposó szerző Jack Londonra emlékezve, annak január 12-i születésnapján kelt útra, ötezer forinttal és némi táplálékkal, hogy saját bőrén tapasztalva igazolja: léteznek jó emberek. Facebook-oldalán ezernél is többen követték, kommentálták úti naplóját, melynek csapásirányát az ott szavazók többsége szabhatta meg.
– Éltet a bizonytalanság, és a szervezetem jól bírja a megpróbáltatásokat, mely új ismeretségekkel és tapasztalatokkal tesz gazdagabbá. Ami az előttem álló napokat illeti, nem meleg szállásra és finom falatokra vágyom, hanem erdőre, hegyekre. Azoknak még nem jutott hely ebben a kalandban – nyilatkozta a Borsnak a hétfőig tartó túra felénél.
Nem sokkal később éjszakázhatott a Bükkben, a Szeleta barlangban, majd Észak- és Délnyugat-Magyarország meghódítása után hazánk keleti részét is felfedezhette: Miskolcon és Debrecenen át Szegedig jutott. Ismeretlen jótevői élelemmel, szállással, fuvarral segítették, így autóstoppal, hajóval és vonattal is utazhatott. Centauri ugyanakkor az árnyoldallal is találkozott: az egyik pályaudvaron kis híján meglopták. Ám a történteken felülemelkedve, közösségi oldalán úgy vélekedett, akárcsak a hajózás és a vonatozás, ez is illik Jack London emlékéhez, bár ő nem áldozatként, hanem elkövetőként került hasonló helyzetekbe.
Nem csak ez a gondolat, de a balatonakarattyai autómosóban töltött éjszakával véget ért húsznapos túrát követő zárógondolatai is jól érzékeltetik az úttal járó változást. „Nem érzem, hogy befejeztem. Talán csak annyi: szúrós eső az úton, köd és csípős szél, s ez ma már nem nyom annyit a latba. Nem leszek kinn egész nap. Hangulatosnak találom. Mert nem fog átjárni...”
