Fekete István: Én vagyok a Tüskevár őrzője

– Ez egy alapmű, legyen ez magánál – ezekkel a szavakkal adta Fekete István özvegye, Edith asszony a Tüskevár eredeti kéziratát mostani tulajdonosának. Az idős férfi azóta is kincsként őrzi budapesti otthonában a művet, ami arról tanúskodik: a szerző eredetileg a Matula iskolája címet adta a regénynek. Ezt áthúzta, és fölé írta: Tüskevár.

– Azt nem tudni pontosan miért változtatott, talán azért, mert írás közben rájött: ez nem ifjúsági, hanem pedagógiai regény – mutatja a 408 oldalas kéziratot a Borsnak a férfi. Talán a sors különös fortélya, hogy őt is Fekete Istvánnak hívják. A most kilencvenéves István sokáig nem is tudta, hogy ez nem véletlen: távoli rokona a regényírónak.

– 1983-ban Fekete István sírjánál, a Farkasréti temetőben találkoztam az özvegyével, Edith asszonnyal. Meghívott magához, később jó kapcsolat alakult ki köztünk. Ő derítette ki azt is, hogy rokonságban vagyok a férjével. Így jutottam hozzá a Tüskevár kéziratához. Ezen kívül egy papírvágót és egy műanyag turista ivópoharat őrzök tőle. Előbbit A koppányi aga testamentuma írása után kapta ajándékba még a 30-as években – meséli István.

Fekete István mindig kézzel, különálló papírlapokra írta műveit. Kétezer lap maradt utána, ezeket később felesége köttette be. Mindenre és mindennel írt: ami épp a keze ügyébe került, amikor elkapta az ihlet. Ilyenkor egy nap akár hatvan oldal is született, igazi megszállott volt.

– Két alapelve volt az írással kapcsolatban. Hogy senki se írjon hazugságot és amit leírtál, azt ne javítgasd, mert csak rosszabb lesz.

Úgy látszik, Fekete István csupán a Tüskevárnál tett kívételt...