Szendrey Júlia nem hitt Petőfi halálában

Az akkor még csak húszéves asszony nem akarta elhinni, hogy a férje odaveszett az 1849-es segesvári csatában. Úgy döntött: maga indul a keresésére. A Habsburgok úgy gondolták, a feleség nyomra vezetheti őket, ezért nem akadályozták. Júlia férfiruhát vásárolt, és elindult Székelyudvarhelyre.

Szabadulni akart Júliától?

„Hogyan tudnék elélni szerelem nélkül? Olyan szerelem nélkül, mint milyen az ő szerelme volt!” – írta titkos naplójába.

Szendrey Ignác, Júlia édesapja nem titkolta véleményét veje eltűnéséről. A szavai még izgalmasabban csengenek annak fényében, hogy Morvai Ferenc állítja: DNS-sel tudja bizonyítani, Petőfi csontjait találták meg Szibériában.

„Szóval semmi hír arról a csavargó költőről – mondta Petőfi apósa. – A költő úr megunta a házaséletet. Az ilyen csavargó embernek nem való feleség, nem való gyermek. Petőfi úr szabadulni akar az asszonytól. Komédiás tehetségét és szellemi képességeit felhasználja arra, hogy megrendez egy szép eltűnési ko­médiát.”

Azt hitte, Bem apóval bujkál

Közben Szendrey Júlia ezt írta naplójában: „Törökországba akarok menni, Bem után. Ő atyja volt Sándornak, tőle akarom megtudni a valóságot. Talán mellette van Sándor, és várja a nyugodtabb időket” – írta az asszony, aki továbbra sem adta fel a reményt.

Két év múlva férjhez ment

Útlevélkérelmét – mint forradalmár felesége – Haynau elutasította. A hadvezér bizalmasához, Lichtenstein Ferenc herceghez fordult többször, aki viszont hitegette. A korabeli lapokban pletykák jelentek meg kettejükről. A herceg végül választás elé állította: vagy a szeretője lesz vagy elintézi, hogy kiutasítsák Pestről, és meghurcolják.

Visszautasította a herceg ajánlatát, de engedélyt kért, hogy felbontathassa a segesvári sírokat. Nem kapta meg. Horvát Árpád tanár akkor már egy ideje biztosította támogatásáról. Felajánlotta, hogy feleségül veszi, így megmenti kilátástalan helyzetéből.

„Menhely vagy öngyilkosság között kell választani… Sándor fia miatt élni kötelességemnek tartám, s nevéhez méltóbbnak tetszék a férjhez menetelem, mintha az elutasított tolakodók jó hírnevemtől megfosztanak. Horvát Árpád ajánlatát elfogadtam, és neje levék” – írta 1850-ben.

Úgy halt meg 1868-ban, hogy végig azt gondolta, szerelme nem a csatamezőn halt meg. Könnyen lehet, hogy igaza volt…