Szeged utcáin több százan kísérték utolsó útjára a város legismertebb lókupecét, Bankó Sándort. A férfi koporsóját lovas fogat vitte a temetőbe.
Lovas kocsi vitte egy szegedi roma férfi koporsóját, a családtagjai kísérték. Síró, jajveszékelő gyászolók lépkedtek a népes menetben.
Több százan búcsúztatták a 81 éves korában elhunyt, egykori lókupecet, Bankó Sándort. A gyászmenet a Csongrádi sugárúton vonulva jutott el a ravatalozóig. A félig nyitott koporsót egy lovas kocsira helyezték fel. Az elhunyt lánya énekelt, miközben többen hangosan sírva búcsúztak Bankó Sándortól.
A cigányság körében ősi szokás, hogy a rokonsághoz tartozó férfiak hat hétig nem borotválkozhatnak, mint ahogy a közeli hozzátartozóknak egy évig nem illik szórakozni járni.
A cigány temetés rítusai szinte tovább fokozzák az amúgy is felfoghatatlan, mérhetetlen fájdalmat. Itt nincs elfojtott sírás, megmutatja a gyászoló mindenkinek, amit érez, hogy ők is átélhessék, ami a lelkében van. Így van rendjén, így fogadja el a közösség is a gyászát. Csak így tudják elengedni halottaikat.
Amikor a halottat meghozzák a ravatalozóba, mindenki megnézi, még a legkisebb gyerekek is. Egy temetésen elmaradhatatlanok a zenészek is, akik a sírig kísérik kesergő, csendes muzsikálással a halottat. Az elhunyt sírjába sok mindent tesznek, olyan tárgyakat, amiket a halott szeretett vagy amit még életében megszabott.
