A Vaskapuhoz ellátogató számos magyar turista közül csak némelyiknek jut eszébe, hogy közvetlen közel található Bor, a kis szerbiai bányaváros, ahol nagy költőnk, Radnóti Miklós tragikus opuszának utolsó fejezete zajlott.
A Belgrádtól 272 kilométerre délkeletre, amúgy hegyektől övezett, festői környezetben épült település a múlt század elejétől egészen a közelmúltig rézbányászatáról volt híres, illetve annak szmogjáról hírhedt. A már-már élhetetlenné vált harmincháromezer lakosú város híre először akkor terjedt el világszerte, amikor Szerbia NATO-bombázása során kiderült, hogy ott rejtőzik a háborús bűnös diktátor, Szlobodan Milosevics. A XX. század végének véres évei óta a rézkitermelés alaposan megcsappant, Bor pedig ennek köszönhetően is újra lélegezni kezdett. Manapság már nem kerülik a várost a tüdejüket féltő látogatók sem, hisz a meseszép Timok-völgyben egy rohamosan parkosított település várja őket gyors patakokkal, bükkerdőkkel, csontfájásra, izomfájdalmakra, bőrbetegségekre csodálatos hatású királyi fürdővel és egy harminchektáros, kristályvizű, több helyen ötven méter mélységű bányatóval és számos barlanggal.
Radnóti Miklós odahurcolása előtt és óta Bornak nincs ránk vonatkozó történelmi jelentősége. Tragikus sorsú költőnk itt töltött napjairól a helyiek mit sem tudnak. A városi levéltárban található néhány feljegyzés róla, pedig mi pontosan tudjuk, hogy élete utolsó, szörnyű napjai kezdődtek ott. Utoljára 1944. május 20-án vonult be munkaszolgálatra, s a szer-biai Bor városába vitték. A tábor a Bor és Zsagubica közötti harminc kilométeres szakaszon létesített lágerek láncolata volt. Radnóti a Heidenau nevű lágerbe került. Augusztus 29-én a tábort kiürítették, a munkaszolgálatosokat erőltetett menetben a Borban lévő központi lágerbe vezényelték, majd két lépcsőben Hegyeshalom felé indították, hogy onnan német lágerekbe vigyék tovább ôket. Radnóti az első lépcsőbe került (a második lépcsőt, amely szeptember 29-én hagyta el a tábort, másnap jugoszláv partizánok felszabadították). Feleségének Borból írta utolsó levelében: „…köszönöm Édes az együtt töltött kilenc évet…”
Az abdai exhumálásnál, 1946. június 23-án a huszonkét kihantolt férfitest között megtalálták Radnóti Miklós holttestét, egy ceruzával teleírt notesszel a nadrágja zsebében. Ez volt a bori notesz. A költő tragédiájának ottani emlékeit ez a notesz őrzi, no meg az ércbánya, ahol egy tábla állít emléket az erőltetett menetbe kerültek végnapjainak. A hírek szerint helytörténészek az ott élő kéttucatnyi magyar kezdeményezésére hamarosan javaslatot tesznek egy Radnóti Miklós emlékét hirdető újabb tábla felállításának a bányabejárat közelében.
Gyógyfürdő és sípálya
A nyári napok melegében zsúfolásig megtelő Bori-tavon és a szerb királyok által alapított, száznyolcvan éves, egész évben látogatott bresztováci gyógyfürdőn kívül a város környékének legszebb része a Crni vrh (Fekete orom) nevű hegy, melynek novembertől májusig hófödte, 1043 méteres csúcsára és sípályáira felvonóval is el lehet jutni, nyáron pedig a dús lombú erdőkben túrázhatnak fáradhatatlanul a friss levegő szerelmesei. A hegyhez a szintén Radnóti-versekben leírt Zsagubica felé vezető úton lehet eljutni.
