Legnagyobb álma teljesült Varga Krisztának azzal, hogy rátalált a húgára, akivel még soha nem találkozott. Kriszta intézetben nőtt fel, egy évvel fiatalabb testvérét örökbe fogadták. Végül a Facebookon találtak újra egymásra.
Hosszú évekig nyomozott húga után Varga Kriszta. Érdeklődött a gyámügynél, a csecsemőotthonban, ahol mindkettőjüket otthagyta az anyjuk, de mindig zsákutcába jutott. Nem gondolta volna, hogy az internet segítségével néhány nap alatt rábukkan Annára.
– Én intézetben nőttem fel, a húgomat csecsemő korában örökbe fogadták. Sokáig nem is tudtam a létezéséről, 14 éves voltam, amikor az egyik rokonom elárulta, hogy van egy testvérem. Ahogy teltek az évek, egyre erősebb lett bennem a kíváncsiság, hogy megismerjem – emlékszik Kriszta.
Nem volt könnyű dolga, hiszen azt sem tudta, hová került a testvére és mi a neve, csak a születési idejét és az örökbefogadás idôpontját ismerte. Gondolt egyet, és a legnagyobb közösségi portálon írt egy felhívást, hogy harminc év után keresi sosem látott testvérét. Nem reménykedett túlságosan a sikerben, így alig hitt a szemének, amikor pár nap múlva a húga jelentkezett.
– Írt egy levelet, hogy magára ismert. Küldött egy fényképet, amin én vagyok kétévesen. A szüleitől kapta. Mint kiderült, Anna csak felnőtt korában tudta meg, hogy nem ők az igazi szülei, és hogy van egy nővére. Ő is próbált megkeresni, de ugyanúgy nem járt sikerrel. A fővárosban él, és van egy gyermeke – teszi hozzá Kriszta.
Azóta többször beszéltek telefonon, és tervezik a nagy találkozást. Négyszáz kilométerre élnek egymástól. – Nagyon izgulok, nem tudom, milyen lesz vele először találkozni, vagy mit fogok neki mondani, lehet, hogy csak zokogva a nyakába borulok – mondja boldogan.
Kriszta saját családot alapított, három kisfia van, és el sem tudja képzelni, hogy magukra hagyja őket, ahogy vele tették a szülei. Szeretettel gondol vissza az intézetben a nevelőkre, akik nem hagyták, hogy elkallódjon. Harminc év után végre a húga is az élete részévé vált.
