Amerikában feltárt és vizsgált tény, hogy azok az emberek, akik brutális támadást éltek túl, nem kívánták a támadójuknak, hogy ugyanazt átélje, amit ők. A Bors gyilkosságok áldozatainak hozzátartozóit kérdezte arról, kívánják-e azok halálát, akik miatt elvesztették a szerettüket.
Tarjányi Péter rendőrségi szakértő a 11 éves Szita Bence megölése után karakteres véleményt fogalmazott meg azokról, akik a halálbüntetés visszaállítása mellett érveltek. „Olvasom a rengeteg posztot Szita Bence halála kapcsán... Sokan szeretnék a halálbüntetés visszaállítását... Külföldön feltárt és vizsgált tény, hogy azok az emberek, akik brutális támadást szenvedtek el, nem kívánták a támadójuknak azt, amit megtapasztaltak…” – írta a Facebookon.
– Az Egyesült Államokban folyt egy kutatás, úgynevezett áldozati találkozókat szerveztek. A súlyos életellenes ügyek túlélői találkozhattak a börtönben a támadójukkal – mondta a Borsnak Tarjányi Péter.
– Én láttam az erről készült felvételeket. Láttam azt, hogy milyen komoly krízist él át a bűnöző, aki szembesül azzal, milyen szenvedést okozott az áldozatának a tettével. Volt egy boltos, akit kiraboltak, és közben meglőttek. Ő pontosan a fejére olvasta a tettesnek azt, milyen érzés volt, amikor becsapódott a lövedék, aztán milyen szenvedést élt át a hat hónap alatt, amit kórházban kellett töltenie. Egyértelműen látszott, hogy a férfi, aki megtámadta őt, először szembesül azzal, hogy milyen szenvedéseket okozott tettével.
- Azok az emberek, akik ilyen támadásokat követnek el, nem rendelkeznek annyi érzelmi intelligenciával, empátiával, hogy felmérjék, milyen kínokat okoznak a másiknak. Ez a kutatás arra irányult, hogy az elkövető képessé váljon rá, hogy átélje, amit a másik emberrel művelt. Minden ilyen beszélgetés után megkérdezték a sértetteket, hogy kívánnák-e ugyanazt a szenvedést az elkövetőnek, mint amit ők átéltek. Szinte kivétel nélkül mindenki azt válaszolta, hogy nem. Egyszerűen azért, mert nem akarták, hogy támadójuk ugyanazt átélje, mint ők. Emberek akartak maradni, nem szörnyeteggé válni – tette hozzá a szakértő.
Prisztás Ágnes sírva tett vallomást a bíróságon édesapja meggyilkolása ügyében. A tetteseknek példás büntetést kér, de nem követel életet az életért
Tarjányi Péter szerint nyilván nem ugyanaz zajlik le a gyilkosságok áldozatainak hozzátartozóiban, mint a megtámadott sértettekben. Ennek ellenére a Bors által megkeresett négy gyilkosság kapcsán hárman más-más okból, de ugyanúgy nem kívánták szerettük gyilkosának vagy gyilkosainak a halálát.
– Embert ölni minden körülmények között bűn – nyilatkozta a Borsnak a csepeli iskolaigazgató, Takács József özvegye. Férjének 2009. január 7-én azért kellett meghalnia, mert rájött, hogy az intézmény gazdasági igazgatója visszaéléseket követett el. Az állásából felfüggesztett férfi jó barátjával, az intézmény gondnokával együtt ölte meg az igazgatót és helyettesét. Emlékezetes: a gyilkosságokat az egyik áldozat zsebében lapuló diktafon rögzítette. Hiába kapott a gyilkos, K. Tamás tényleges életfogytiglani ítéletet, a felfüggesztett gazdasági igazgató, Deme Gábor pedig életfogytiglanit azzal, hogy leghamarabb 40 év múlva szabadulhat, Takács Józsefné a mai napig képtelen megnyugodni.
– Az ítélet jogos volt, de ettől nem könnyebbültem meg. Nincs bennem elégedettség. Ennek ellenére nem akarom a gyilkosok halálát – fejtette ki az asszony. – Arra sem akarok gondolni, hogy mi történik velük a börtönben. A veszteséget, ami engem ért, nem pótolja a tudat, hogy ők hogyan bűnhődnek.
– Nem támogatom a halálbüntetést – jelentette ki Kardos Lajos a Bors kérdésére. Mint beszámoltunk róla, az ő feleségét szeptember 25-én Soroksáron futás közben ölték meg. – DNS-t is lehet hamisítani, sok mindent kitalálhat egy ember. Tény: amikor megláttam a feleségem holttestét, azét az emberét, akit 17 éve szeretek, iszonyatos indulatok voltak bennem. Ma már viszont azt gondolom, sokkal súlyosabb büntetés, amikor valakinek évtizedek alatt felemészti az idegrendszerét, hogy egy néhány négyzetméteres zárkában kell leélnie az életét. Amikor egy embernek együtt kell élnie a tudattal, hogy vele az egész életében már soha semmi nem fog történni.
– Ez nehéz kérdés – tűnődik el a 16 évvel ezelőtt meggyilkolt Prisztás József lánya, Prisztás Ágnes. Mint ismert, a Fővárosi Törvényszék tárgyalja apja meggyilkolásának ügyét. A vád szerint Portik Tamás adott parancsot Prisztás József megölésére.
– Miután tudom, hogy nincs halálbüntetés, eddig nem gondolkodtam ezen. Valójában, azt hiszem, szándékosan távol tartom magamtól a bosszúvágy érzését. Nem akarok én ítélkezni, ugyanakkor azt kívánom az elkövetőknek, hogy szenvedjenek életük végéig. Hogy átéljék azt a veszteséget, amit én érzek, hogy nincs apukám, és a gyerekeim nem ismerhették meg a nagyapjukat.
– Egy gyilkosság után közvetlenül az a normális emberi reakció, ha a hozzátartozó fel akarja négyelni a gyilkost – ezt már Németh Zsolt kriminológus mondja, aki szerint a közvetlen családtagok később, miután a tárgyaláson találkoznak a tettessel, másképp gondolkodnak.
– Amikor már tényeket tudnak a támadásról, személyesen találkoznak az elkövetővel, sokkal kevésbé vérszomjasak. Ekkor már képesek az esendő embert látni a gyilkosban. Azzal, hogy megismerik, néha feltámad az az érzés, hogy a vádlottak padján ülő ember tulajdonképp maga is olyan, mint ők. Sokszor megértik, milyen utat járt be a tettes, ami az emberöléshez vezetett.
Szita Bence apja a kivétel
– Két érzés dúl bennem – nyilatkozta Gyöngyi Sándor, Szita Bence nevelőapja. – Az egyik, hogy a lányomnak, Bence nővérének példát kell mutatnom abban, hogy tudok uralkodni az indulataimon. Közben a mai napig hihetetlen bosszúvágy van bennem, ami nem csökken az idő múlásával. Nekem az jelentene megnyugvást, ha mindegyik elkövetővel azt tehetném, amit ők tettek a kisfiammal.
Gyöngyi Sándor a lánya miatt is tartja magát, de legszívesebben végezne fia gyilkosaival
A tényleges életfogytiglani büntetés is kevés azért, amit műveltek. Az a szenvedés, ami rájuk vár, nem egyenértékű azzal, amit az én kiszolgáltatott gyerekemnek okoztak.
Még több hírért kattintson Facebook oldalunkra!
