Mindig van remény a gyógyulásra – állítja Szamos Fruzsina. Kilencévesen elütötte egy autó, két hónapig feküdt éberkómában. Újra tanult járni, írni, olvasni, csodával határos módon épült fel. Saját példájával szeretne erőt adni a kómás betegek hozzátartozóinak.
Különös telefonhívás érkezett a napokban a nagykállói Kucskár családhoz, ahol kisebb lányuk Renáta kilenc hónapja fekszik éberkómában. Szamos Fruzsina szólalt meg a vonal végén. Elmesélte a lány szüleinek, hogy az ő sorsa kísértetiesen hasonlít Reniéhez. Ő azonban előbbre jár, már felépült a kómából.
– Nagyon mélyen érintett a Renirôl szóló cikk, s abban az, hogy a családja mennyit küzd a gyógyulásáért. Úgy éreztem, el kell mesélnem az én történetemet, hogy erőt adjak nekik – mondja Fruzsina.
A húszéves lány ma már csak rossz álomként gondol vissza a gyógyulás fájdalmas időszakára. Élete első kilenc éve pedig úgy él benne, mintha egy régi film lenne, alig emlékszik valamire. Édesanyja viszont képtelen elfelejteni a tragikus napot. A szeme láttára ütötték el kisebbik lányát.
– A munkahelyemhez jött, hogy együtt menjünk haza. Itt Érden az egyik forgalmas út túloldalán állt. Mindig megvárt, azóta sem tudom, min buzdult fel, hogy egyedül indult el az úttesten. A következő pillanatban csattanást hallottam és láttam ahogy repül az autó előtt – idézi fel könnyezve Mária. A gázoló autós kikerülhetett volna, de túl gyorsan hajtott, ráadásul az út helyett egy miniszoknyás lányt figyelt a járdán. Az anyuka ordítva rohant a földön fekvő, vérző gyermekéhez.
Fruzsit válságos állapotban szállították kórházba, majd életmentő koponyaműtétet végeztek el rajta. Az altatásból hiába próbálták felébreszteni, nem tért magához.
– Nyitva volt a szeme, de nem tudott beszélni. Hiába simogattam, rám sem nézett, csak azt tudta jelezni, ha valami nem tetszett neki. Sikerült meggyőznöm az orvosokat, hogy hazahozhassam. Tudtam, hogy szerető családi légkörben magához tér – sóhajt az anyuka.
Két hónap elteltével megtörtént a csoda, Fruzsi felébredt a kómából. A gyógyulás időszaka nem volt könnyű, sok fájdalmas gyógytornával járt. Újra kellett tanulnia járni, írni, olvasni. Családja úgy örült az első lépéseinek, mint babakorában. Csakhogy azóta sem tudja, ki ő valójában. A korábban örökké vidám, mosolygós kislány zárkózott lett és gyanakvó, s a barátai is eltűntek.
– A baleset után új időszámítás kezdődött az életemben. Ma már nem arra gondolok, mivel érdemeltem ki ezt a sok szenvedést, csak előre nézek – mondja Fruzsina.
Még több hírért kattintson Facebook oldalunkra!
