Zöldséget termelnek a főváros közepén

A megújuló Józsefvárosban barangolva a járókelő meglepve botlik bele kapáló, gyomláló, öntöző, szüretelő emberekbe.

– A Corvin negyedet fejlesztő cég néhány évre ingyen átadta nekünk hasznosításra a lebontott házak helyét. Számunkra nagyon fontos, hogy a város közepén zöld terület birtokosai vagyunk, még akkor is, ha egy-egy parcella csupán tíz négyzetméter körüli, illetve az is lényeges, hogy baráti kapcsolatok születtek közöttünk – magyarázta Kling Zoltán, az egyik városi földműves, aki nem csupán kapálni jár a „birtokára”, de jó idő esetén családjával itt tölti a kora esti óráit is.

A kertekben kapálókat sokan irigylik, ezt jelzi az is, hogy ötször annyian jelentkeztek parcellatulajdonosnak, mint ahány telkecskét kimértek.

– Én vidéki lány vagyok, és azóta hiányzik a föld, amióta beköltöztem a városba. A legelső sikerélményt az első saját termesztésű sárgarépáink okozták, majd amikor megnőtt az újhagyma, sült kolbászt, kenyeret hoztunk ide, és kerti mulatságot rendeztünk – avat be a kulisszatitkokba Gedő Éva.

Keszthelyi Zsuzsanna szerint a találékonyság bizonyítéka a mobilkert. Kosarakban, vödrökben, bevásárlókosarakban, bőröndökben nőnek a növények.

– A kapaközösségek virágzása pedig azt jelzi, hogy az emberek igénylik az együttlétet – tette hozzá a szervező.

Gedő Ildikó bevallottan városi lány, de mivel mindig szerette a zöldségeket és a gyümölcsöket, ezért könnyen elcsábult.

– Kedvencem a paradicsom, ennek termesztése a legnagyobb élmény, de a chili is meghálálta a gondoskodást, és paprikakrémet gyártottam belőle. Látványos a céklahozam is, amiből salátákat készítek és grillezem. Nehézségeket a kártevők és a gyomok okoznak, de elűzzük őket. Nekem hatalmas örömet nyújt, hogy a saját termésemet ehetem, hiszen tudom, egészséges körülmények között nevelkedtek– summázott Ildikó.