Valaki úgy dönt, lemond a gyermekéről, más pedig örül annak, hogy örökbe fogadhatja. Tényleg olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik? Mikor és hogyan tudja meg a gyerek, hogy őt örökbe fogadták? Mit szól ehhez a környezete?
A 16 éves Hunyady Zoltánt másfél éves korában fogadták örökbe a szülei. Mindig is tudott erről.
– Én nem ennyivel kevesebb, hanem ennyivel több vagyok – jelenti ki öntudatosan Zoltán. – Ezért bárhol, bármikor vállalom ezt. Engem is bántottak érte régen az iskolában, de megértettem, hogy a csúfolódókat a kíváncsiság hajtja. Egyszer szeretném majd megismerni a szülőanyámat, de még nem jött el az ideje.
Zoltán azt mondja, az a legjobb, ha kezdettől fogva úgy nevelik az örökbe fogadott gyermeket, hogy beszélnek vele erről – mint az ő anyukája –, nem pedig egy adott időpontban ültetik le azzal, hogy most megmondják az igazat.
– Egyszer úgyis kiderül, és ha ez a legérzékenyebb kamaszkorban történik, óriási törést okozhat. Sokkal könnyebb belenőni – véli a fiú. Az örökbefogadottakat kiskamasz koruk körül kezdi foglalkoztatni, miért mondtak le róla, hol vannak a gyökerei, milyenek a vér szerinti szülei, testvérei.
Zoli rendszeresen jár az Ágacska Alapítvány Mol gyermekgyógyító pszichodráma csoportjába, ahol örökbe fogadott gyermekeknek segítenek feldolgozni sajátos lelki gondjaikat.
– A titok a szülő és a gyermek közé áll, és mérgezi a kapcsolatot akkor is, ha ez nem tudatosul. Ezért nem szabad elhallgatni a tényt – indokolja szakmai szempontból Zoli álláspontját Molnár Gabriella pszichológus, az alapítvány és a drámacsoport egyik vezetője. – Megdöbbentő helyzetekkel találkozunk, miközben a szülők a lehető legjobbat akarják. Sok konfliktus adódik az iskolában, az osztálytársakkal is. Itt megbeszéljük és eljátsszuk a problémákat, megoldást találunk rájuk, úgynevezett korrekciós élményt hozunk létre, vagyis úgy játszszuk el újra a jelenetet, hogy jó legyen a végkifejlet.
Zoli hiperaktív, figyelemzavaros, kiközösített gyerekként került kapcsolatba az alapítvánnyal. Ma ő a diákönkormányzat elnöke az iskolájában, és nyáron egy hétre a svájci CERN meghívta tanulmányi útra, mivel megnyerte a fizikakísérlet-bemutató versenyt Budapesten. Hobbija a bűvészkedés. Imádja édesanyját, és egyszer szeretne majd találkozni a szülőanyjával. Már csak azért is, hogy megkérdezhesse tőle, ki a vér szerinti apja. De hogy kiket tart édesszüleinek, az nem kérdés számára.
Javaslatok szülőknek a szakembertől
l Már az örökbefogadás előtt próbálják meg feldolgozni azt a veszteségélményt, ami a gyermekáldás elmaradásával érte őket.
l Tudatosítsák magukban, hogy az örökbe fogadott gyermek is veszteséggel kerül hozzájuk: a vér szerinti szülei elutasították, esetleg első hónapjait vagy éveit csecsemőotthonban, nevelőszülőknél töltötte.
l Legyenek türelemmel önmagukhoz és a gyermekhez is! Természetes, hogy nehezebb így a szülővé válás.
l Minden életszakaszban, minden helyzetben „meg kell dolgozni” az örökbefogadás témáját: sose söpörjék a szőnyeg alá a tényt, hogyan lett az övék a gyermek.
l Ne mondjanak rosszat a vér szerinti szülőkről, hiszen ők jelentik a gyermekük gyökereit, genetikai származását. A gyermek úgy élheti ezt meg, hogy őt magát utasítják el.
l Soha, de soha ne vágják a gyerek fejéhez, hogy „nem az ő vérük”, bármekkora baj, nehézség adódik! Ez ugyanis a bizalmi kapcsolat végét
jelenti.
l Éljenek a törvény adta plusz fél év gyessel, főleg, ha nem újszülött korban került a családba a kicsi! Számukra nehezebb a beilleszkedés a közösségbe.
l A szülő ne legyen engedékenyebb csak azért, mert „szegénykének úgyis nehéz”. Ezzel csak ártunk, mivel a gyerek biztonságérzetéhez szükség van a határok kijelölésére.
l Bízza rá, hogy a közösségben kinek mondja el és kinek nem, hogy őt örökbe fogadták. A nevelők azonban jó, ha tudnak róla, hogy ne hozzák kínos helyzetbe a gyermeket pl. olyan kérdéssel, melyik szülőjére hasonlít jobban vagy mit örökölt tőlük.
l Válaszoljanak őszintén a gyermek kérdéseire! Ne beszéljenek többet az örökbefogadásról, mint amennyit a gyermek igényel, de ne is hazudjanak neki, ne hallgassanak el dolgokat!
l Bátran forduljanak szakemberhez, ha úgy érzik, segítségre van szükségük! Nem szégyen, ha nehezen boldogulnak vagy nehézségük adódik.
