A kórházi ágyon döbbent rá Gordon Henry, hogy még mindig szereti 20 éve elhagyott kedvesét. Nem a halálközeli élmény ébresztette fel benne újra a vágyat, akkor jött rá, hogy még mindig egykori kedvese élete értelme, amikor odaadta neki a veséjét, megmentve ezzel a nő életét.
Pontosan, mint a tündérmesékben, úgy talált 20 év után újra egymásra az 53 éves Gordon Henry és a 44 éves Jo Mcfarlane. Igaz, ehhez a nő súlyos vesebaja is kellett, amin csak a férfi egyik veséje tudott segíteni.
A pár még évtizedekkel ezelőtt gabalyodott egymásba, kapcsolatuk azonban nem volt hosszú életű. 1993-ban fiuk születése után szakítottak. A nő idővel súlyos vesebeteg lett, állapota olyannyira leromlott, hogy veseátültetésre volt szüksége. Miután sokáig nem érkezett megfelelő donor, az asszony fia, Jordan elhatározta, hogy megmenti édesanyját, kérte, hogy vizsgálják ki, hátha az ő veséje megfelelő lenne.
Volt párjának betegségének híre ekkor jutott el a férfihez, aki nem volt rest azonnal cselekedni, és ugyan már 20 éve nem éltek együtt, ő is azonnal felajánlotta az egyik veséjét.
A kivizsgálások után hamar kiderült, hogy alkalmas donornak, így az életmentő műtétet is minél hamarabb elvégezték. Azóta Gordon és Jo is remekül érzi magát. Sőt, mi több, a férfi a kórházi ágyon felébredve rájött, sosem szeretett még annyira senkit, mint gyermeke édesanyját.
- Amikor Gordon tudomást szerzett a betegségemről, azonnal jelentkezett donornak. Az életét kockáztatta értem és Jordanért úgy, hogy akkor már évek óta nem is találkoztunk. Aztán minden megváltozott, még a nővérkék is drukkoltak nekünk, hogy jöjjünk újra össze - mondta Jo a telegraph.co.uk-nak.
- Az, hogy odaadtam neki a vesémet, egyfajta viszonzás volt azért, hogy az elmúlt húsz évben nevelte és ápolta a fiamat. Nehéz döntés volt, főleg azért, mert akkor már 20 éve nem voltunk együtt, de éreztem, hogy ez a helyes út. Méterekkel jártam a föld fölött, amikor kiderült, hogy tudok segíteni. Nem az volt a célom, hogy újra összejöjjünk, de ez a legtökéletesebb befejezés - magyarázta a férfi.
